Az ezerarcú Balaton 1. - újak
Halmazállapot:
szellő lötyögteti a fáradt tóban,
nem is halad csak vissza-visszajár,
mintha idő sem telt volna azóta,
tél tavasz csalóka nyár,
a hullámok lenge lépte,
a part kövein csacsog zajong,
dörög ha vihar tépte,
üde szellő-vendégéért rajong,
de rátolja fedelét sóhajtó téllel,
s ott felejti szürke kérgű jég,
milyen nyarad s tavaszod volt,
a néma fagy hiába kér meséld el,
a parti ablakon máglya ég,
hunyorgó napnak vére folyt. /Radnai István/