Profil megosztása

Megosztás közösségi oldalon

Link (backlink)

Beágyazási kód

(a kód 'width' és 'height' értékei módosíthatók a rendelkezésre álló helyhez igazítva, részletek itt)

Legutóbbi képbejegyzések

Az erdő ölelésében

2021-06-12 18:17:42 | 360

Fehér madársisak Napról-napra súlyos, szürke felhők érkeznek a nyugati szelek hátán. Kényelmesen elhelyezkednek az égbolton, és mintha mozdulni se lenne kedvük, csak állnak és állnak, miközben esőcseppek millióit küldik az alattuk elterülő mélységbe. Nagyon sok csapadék áztatta az elmúlt napokban az erdő ösvényeit, bőséges, friss vízzel látva el a szomjas lakókat. Az odvak rejtekében újra csillogó víz várja a madarakat, a mókusokat, a talajon pihenő lyukak pedig kristálytiszta vizű tavakká változtak, melyben a fák levelei tükröződnek vissza. A csapadék minden jósága érezteti hatását a fák rengetegében, ahol újra az árnyék, a titkos félhomály az úr. A nedves avar fanyar illata járja át a levegőt, kellemes aromája jó érzéssel tölt el. Nagy levegőt veszek, mélyen tüdőmbe szívom. A levegő frissessége, az avar puha szőnyege, a kakukk kiáltása, a madarak gyöngyöző éneke, a virágok kacagása lelkemet simogatja. A fák sötét árnyékában aprócska életek ébrednek, félősen bújnak elő az orchideák. Leveleik üde zöldek, amik között bimbók szenderegnek, várva a pillanatot, hogy szirmaikat szétnyitva ők legyenek az erdő legpompásabb virágai. A fák üde zöld sátra alatt fehér madársisakok kis kolóniája él, évről-évre különleges megjelenésükkel teszik még szebbé a fák rengetegét. Az első virágok, fehér szirmai szépen lassan szétnyitották, de ahogy a napok haladnak előre az útjukon egyre többen lesznek.

Tovább

Erdei csengettyűk

2021-05-13 15:40:17 | 602

Az idei esztendő tavaszán, a szokottnál is nehezebb az erdő lakóinak az élete. A talaj száraz és repedezett, nedvesség csak a mélyebb rétegekben nyugszik. A fák odvaiban megbújó rejtekek üresen, víz nélkül álldogálnak, akárcsak a talajon a kisebb, nagyobb medrek. Mindenki a kiadós csapadékról, az éltető, erőt adó vízről álmodik és utána sóvárog. Azonban nem csak a csapadék hiánya az, ami próbatétel elé állítja az erdő lakóit. Az elmúlt pár nap kivételével a hideg, a gyakran fagyos éjszakák, a hűvös nappalok és a viharos szél nehezíti az életüket. A szokottnál jó három hetes, szinte egy hónapos hátrányban van az élővilág. A fák ágain félősebben bújtak elő az üde zöld levelek, árnyékukban a tavaszutó virágai még csak most kezdenek óvatosan kibújni az avar vastag dunnája alól, pedig ilyenkor már teljes pompájukban szoktak ragyogni. De így kell elfogadni, ez egy ilyen, kicsit furcsa kikelet. A lényegen pedig semmit sem változtat, még ha később is, de láthatom mindannyiukat. Jelen történetem az tavaszi erdő aprócska csengettyűiről fog szólni, akik nem mások, mint a fürtös salamonpecsétek. A természetnek hála, az erdő rengetegében több helyen is meglelték otthonukat, azonban a csapadék hiánya, a hűvös levegő őket is, mint a többi tavaszi virágot nagy próbatétel elé állította, melyet nem mindenki tudott teljesíteni. A fürtös salamonpecsétek nem szeretik a szárazságot. Ha nincs számukra elegendő nedvesség, ha a tavasz nem tartogat kellő esőzést, nem tudnak teljes szépségükben ragyogni. Ez az idei esztendő pedig nagy bánatomra ilyen. Nem szeretem látni, amikor a természet lakóinak sanyarú, nehéz a sorsa, melyet most az erőt adó víz hiánya okoz. A szokottnál sokkal, de sokkal kevesebben vannak, és alig akad pár tő, akik virágaikat tudják dédelgetni. Legtöbbjük testén csak levelek díszlenek. A történet folytatását a blogomban olvashatjátok: www.facebook.com/varazslatostermeszet http://varazslatostermeszet.blogspot.com/2021/05/erdei-csengettyuk.html?m=1

Tovább

Meseerdő óriása

2020-10-24 09:30:36 | 2945

Óvatosan lopakodva kezd az ősz kiteljesedni. A fák koronái, a bokrok nyúlánk ágai egyre színesebb felöltőbe bújnak. A sárga, a vörös, a barna száz meg száz árnyalatában pompáznak az erdő ösvényei. Amikor pedig az őszi szél, melynek lehelete egyre hűvösebb, a sudarakba oson, egyik levelet a másik után szedi le az ágakról, akik könnyedén meglibbennek a levegőben és társaikra hullnak. Ahogy napról-napra vastagodik az avar, úgy lesznek egyre szellősebbek, egyre átláthatóbbak a fák koronái, melyek között kíváncsian tekintgetnek be a fellegek és a bágyadt arcú Nap. Kora délután volt, amikor utamra indultam. Az égbolton könnyed felhők andalogtak, újra és újra eltakarva a Nap korongját. Kellemesen hűvös levegő és könnyed szél járta át a fák rengetegét, melynek csöndjében tisztán hallani lehetett az otthonukat elhagyó makkok koppanását, és a levelek kedves neszezését. Utam a tölgyfákkal büszkélkedő erdőbe vezetett, ahonnan puha avar szőnyegen haladva a völgy mélyébe szedtem a lábaim. Az öregedő tölgyek ágai között cinegék, csuszkák motoztak, ottlétüket kedves csacsogásuk árulta el. A völgy szélén, ahová a Nap sugarai még könnyedén be tudnak osonni egy szép nagy kalapot viselő nagy őzlábgombán akadt meg a tekintetem. Hosszú kecses tönkjén hatalmas kalapot viselt, olyat, amilyet már rég nem láttam. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez még csak a kezdet. Ahogy a völgybe egyre mélyebbre ereszkedtem, újabb és újabb, nagyobbnál-nagyobb őzlábgombát fedeztem fel. Azt sem tudtam hova kapjam a fejem, hiszen annyian voltak. A fák védelmező törzsei mellett, a bokrok sűrű ágainak az árnyékában, mindenhol gomba nőtt. Volt, amelyiknek akkora kalapja volt, amit már a vékony szára nem bírt el. Tudatosan indultam el ide, hiszen az elmúlt évek alatt itt ilyenkor ősszel mindig találkoztam egyedeivel, de ilyen nagyra még soha nem nőttek, és ilyen sokan sem voltak. Minden túlzás nélkül úgy éreztem, hogy egy gyönyörű mesevilágba cseppentem. Szinte hallottam a manók motozását a mohos fák tövében.

Tovább

Szorgos kis gyűjtögető

2020-08-27 08:55:30 | 115

Az eső elől megbújva pihent a parlagi madármályva virágában.

Tovább

Az erdő meséje

2020-08-05 08:08:06 | 204

Nagyon szeretem a gombákat. Tudatosan kutatok utánuk, no de nem azért, hogy jól lakjak belőlük, hanem hogy megörökítsem egyedi megjelenésüket. Soha nem szedem le őket, még akkor sem, ha ehető fajjal sodor össze a természet. Érintetlenül hagyom mindet, hátha a természet lakói falatozni tudnak belőlük. Számomra az a lényeg, hogy szépek legyenek, különlegesek. Kedves, mesébe illő kinézetüket próbálom egyedi módon megörökíteni, hogy amikor a fotóimat nézegetitek Ti is úgy érezzétek, hogy egy különleges világba, a gombák mesevilága cseppentetek. További fotók és történetek: https://www.facebook.com/varazslatostermeszet/

Tovább

Az erdő zöld ölelésében

2020-07-19 10:17:58 | 5189

Erdei szamóca A történetet, mely a fotóhoz tartozik az alábbi linken tudjátok elolvasni: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=2610222799228625&id=1536417776609138

Tovább

panny03 87 képe az Országalbumon