Profil megosztása

Megosztás közösségi oldalon

Link (backlink)

Beágyazási kód

(a kód 'width' és 'height' értékei módosíthatók a rendelkezésre álló helyhez igazítva, részletek itt)

Legutóbbi képbejegyzések

Meseerdő óriása

2020-10-24 09:30:36 | 227

Óvatosan lopakodva kezd az ősz kiteljesedni. A fák koronái, a bokrok nyúlánk ágai egyre színesebb felöltőbe bújnak. A sárga, a vörös, a barna száz meg száz árnyalatában pompáznak az erdő ösvényei. Amikor pedig az őszi szél, melynek lehelete egyre hűvösebb, a sudarakba oson, egyik levelet a másik után szedi le az ágakról, akik könnyedén meglibbennek a levegőben és társaikra hullnak. Ahogy napról-napra vastagodik az avar, úgy lesznek egyre szellősebbek, egyre átláthatóbbak a fák koronái, melyek között kíváncsian tekintgetnek be a fellegek és a bágyadt arcú Nap. Kora délután volt, amikor utamra indultam. Az égbolton könnyed felhők andalogtak, újra és újra eltakarva a Nap korongját. Kellemesen hűvös levegő és könnyed szél járta át a fák rengetegét, melynek csöndjében tisztán hallani lehetett az otthonukat elhagyó makkok koppanását, és a levelek kedves neszezését. Utam a tölgyfákkal büszkélkedő erdőbe vezetett, ahonnan puha avar szőnyegen haladva a völgy mélyébe szedtem a lábaim. Az öregedő tölgyek ágai között cinegék, csuszkák motoztak, ottlétüket kedves csacsogásuk árulta el. A völgy szélén, ahová a Nap sugarai még könnyedén be tudnak osonni egy szép nagy kalapot viselő nagy őzlábgombán akadt meg a tekintetem. Hosszú kecses tönkjén hatalmas kalapot viselt, olyat, amilyet már rég nem láttam. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez még csak a kezdet. Ahogy a völgybe egyre mélyebbre ereszkedtem, újabb és újabb, nagyobbnál-nagyobb őzlábgombát fedeztem fel. Azt sem tudtam hova kapjam a fejem, hiszen annyian voltak. A fák védelmező törzsei mellett, a bokrok sűrű ágainak az árnyékában, mindenhol gomba nőtt. Volt, amelyiknek akkora kalapja volt, amit már a vékony szára nem bírt el. Tudatosan indultam el ide, hiszen az elmúlt évek alatt itt ilyenkor ősszel mindig találkoztam egyedeivel, de ilyen nagyra még soha nem nőttek, és ilyen sokan sem voltak. Minden túlzás nélkül úgy éreztem, hogy egy gyönyörű mesevilágba cseppentem. Szinte hallottam a manók motozását a mohos fák tövében.

Tovább

Szorgos kis gyűjtögető

2020-08-27 08:55:30 | 51

Az eső elől megbújva pihent a parlagi madármályva virágában.

Tovább

Az erdő meséje

2020-08-05 08:08:06 | 125

Nagyon szeretem a gombákat. Tudatosan kutatok utánuk, no de nem azért, hogy jól lakjak belőlük, hanem hogy megörökítsem egyedi megjelenésüket. Soha nem szedem le őket, még akkor sem, ha ehető fajjal sodor össze a természet. Érintetlenül hagyom mindet, hátha a természet lakói falatozni tudnak belőlük. Számomra az a lényeg, hogy szépek legyenek, különlegesek. Kedves, mesébe illő kinézetüket próbálom egyedi módon megörökíteni, hogy amikor a fotóimat nézegetitek Ti is úgy érezzétek, hogy egy különleges világba, a gombák mesevilága cseppentetek. További fotók és történetek: https://www.facebook.com/varazslatostermeszet/

Tovább

Az erdő zöld ölelésében

2020-07-19 10:17:58 | 1602

Erdei szamóca A történetet, mely a fotóhoz tartozik az alábbi linken tudjátok elolvasni: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=2610222799228625&id=1536417776609138

Tovább

A viráglakó karolópók hal...

2020-07-06 09:46:33 | 466

Nyár első felében nyílnak a mi vidékünkön az akácfák fehér virágai. Ezekben a hetekben, kellemes édes illatukban úsznak az erdő ösvényei, és az őket látogató méhek halk duruzsoló hangja oson a levegőben. Az idei esztendőben szegényes volt a virágzás. A tavaszi gyenge fagyok éppen elegek voltak ahhoz, hogy kora nyáron ne tudjanak a fák gyönyörű fehér virágünneplőbe öltözni. A legtöbbjükön szinte alig vagy egyáltalán nem volt virág. Szeretett erdőm több részét is díszítik akácfák, többek között, a kis erdei tisztás nyugati oldalát. Amikor időmet a fűszálak között meglapuló tisztáslakók megfigyelésével töltöttem mindig hallottam a kevéske virágot látogató méhek kedves zümmögő hangját. Többen nem csak az akácok pollenjét és nektárját gyűjtögették, hanem a tisztáson szirmaikat bontogató virágokat is szívesen látogatták. A szorgos kis méhek azonban mit sem sejtették, hogy valakik lesben állnak, és éppen rájuk vadásznak. A virágok kelyheiben, tárt karokkal várták őket a viráglakó karolópókok. A méhek semmi mással nem voltak elfoglalva, csak a küldetésükkel, minél több nektárt és pollen gyűjteni. Csak is ez lebegett szemeik előtt. A pókok pedig éppen ezt használták ki. Észrevétlenül, mozdulatlanul várakoztak, miközben első két pár, feltűnően hosszú lábaikat széttárták. Ilyenkor teljesen úgy néznek ki, mint akik valakit magukhoz akarnak ölelni. És ez így is van. Ölelésüket az áldozatuknak tartogatták, az éppen arra járó, vagy szálló figyelmetlen, vétlen áldozatuknak. Prédáik pedig leggyakrabban a méhek, akikből az elmúlt hetekben nem volt hiány. Több alkalommal is láttam és meg tudtam örökíteni, ahogy a virágokon vagy azok alsó felén méh zsákmányukat tartják a lábaik között. Azonban nem csak a méhek jelentenek eleséget nekik. Bármilyen, éppen feléjük tévedő rovarra képesek lecsapni, legyen az tőlük jóval méretesebb lepke, bársonylégy vagy éppen dongó.

Tovább

Az erdő ölelésében

2020-06-16 10:00:24 | 1611

Madárfészek kosbor

Tovább

panny03 85 képe az Országalbumon