Profil megosztása

Megosztás közösségi oldalon

Link (backlink)

Beágyazási kód

(a kód 'width' és 'height' értékei módosíthatók a rendelkezésre álló helyhez igazítva, részletek itt)

Tengelic

2019-07-11 21:24:44 | 85

"A tengelic (Carduelis carduelis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj. Népi elnevezése: stiglic, ami a madár német nevéből ered (Stieglitz). Tápláléka félérett magvakból és bogyókból áll. A faj jelenleg nem veszélyeztetett. Korábban a tengelic a kitartás és a termékenység szimbóluma volt. 2017-re a tengelicet az Év madarának választották."

Tovább

A verébhad itt koldulva él.....

2019-07-10 09:15:18 | 114

"Én a verébről mondok éneket, S dicsérem ezt a kicsi madarat: Koldús, kopott, de hű és - itt marad! Zord télen, majd ha éhség kergeti, Jut kenyeremből morzsa is neki, Szelíden hívom: jöszte közelébb Osztályos társam, szürke kis veréb! Lásd, egy a sorsunk, ez köt engem is: Hűség e földhöz zordon télben is, S bár soh´se érjünk enyhébb sugarat - Szenvedve, sírva, ha így van megírva, Élünk-halunk a magyar ég alatt!" /Sajó Sándor/

Tovább

Várakozás.....

2019-07-09 07:44:31 | 110

"Várakozás "Eggyé akartak válni a földdel, elkeveredni a sáros agyaggal, észrevétlen jutni a törzsbe, hol velük kezdődhet, s zárul minden kör. Tudták, legvégül csak a fák maradnak, a mag hallgatása a sötét anyagban, jönnek majd újak, új reményt hazudva, a kongó üresség meg nem kegyelmez." /Muszka Sándor/

Tovább

Egy kupacban...

2019-07-07 21:15:32 | 103

"A virág nem álmodozik, nem sír - remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg." /Jaroslaw Iwaszkiewicz/

Tovább

Pipacsok tánca

2019-07-01 12:57:22 | 51

"Harsogó nyárban a reszkető melegben Pipacsok tánca. " /Horváth Ödön/

Tovább

Pihenőben....

2019-06-22 21:50:59 | 127

"Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny, mint hárfahúr, a szélben elszakad, elég hozzá egy rosszul értett szó is, elég egy félreértett mozdulat" /Faludy György/

Tovább

Így nem szárad el.....

2019-06-17 20:44:39 | 383

"Holnappal ne törõdj, messze ne álmodozz, Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj. Míg szólunk, az idõ hirtelen elrepül, Mint a nyíl s zuhogó patak." (Berzsenyi Dániel)

Tovább

Szezonális...

2019-06-03 20:49:22 | 136

"A legtisztább Jó tiszta Széppel egyesült: piros pipacs lett!" /Kobajasi Issza-Rácz István fordítása/

Tovább

A gyógyító....

2019-05-21 21:24:05 | 100

"Az éjszaka tündér kezével kihímezte a réteket. Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, virágok, füvek! Jó reggelt! – mondom jobbra-balra, minden virágnak köszönök, látogatóban vagyok én itt ezer kis ismerős között...." /Szabó Lőrinc/

Tovább

Harmóniában....

2019-05-19 21:08:23 | 167

"Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre." /Winston Churchill/

Tovább

Reggeliért jött....

2019-05-18 09:04:37 | 137

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” - felelt a Nap. „Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” - felelt a Nap. „Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” - szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb!” /Szabó Lőrinc: Tavasz/

Tovább

A tavasz sem tart örökké......

2019-05-10 14:23:48 | 386

"Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké, Hogy elmúlnak mind a derűs napok, Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak, És ősz fejemmel magam maradok. Zörgő avarban, ködös alkonyattal, A darvak búcsúzása idején Ráérek majd jövők titkát keresni, S borongva sírni emlékek ködén. De ki töpreng édes tavaszi reggel Fagyos pusztákon, hulló levelen, - Mikor csillámos, szőke napsugárral Végigragyogja útját a jelen..." /FÉNYBEN Kaffka Margit/

Tovább

Anyák napjára

2019-05-05 13:58:57 | 196

"A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld. Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa szeretet. - Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, Ugy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Lábam alól, ha néha néha EI is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! - Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy Egykor feledni birnám ezeket!. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Oh, hogy igy drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! - Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet!" DSIDA JENŐ (1907-1938): Édesanyám keze

Tovább

Tükörszínjáték...

2019-05-04 21:04:11 | 68

"Folyton újjászületni! meddig? kibírni ezt is, azt is! és látni, hogy a szégyenkezés vérünkbe hogy beleöregszik s aztán nyoma sincs! óh, milyen testi kín e sok újrakezdés és teremtés a lelki vedlés keserű esztendőiben! - Jól van ez, csak tűrj. Mint magába megtérő útján az idő vagy mint a magát keverő anyag sok furcsa változása, olyan vagy. De az én szemem már sejti, elhagysz hitet és kínt: mint a szám, hideg leszel, és mint a fizika, embertelen. Minden vágytól el fogsz szakadni; tárgy leszel, s minden, ami fájt, ha tűz, ha jég, egyforma tárgy, érdektelen lesz s pillanatnyi; s számodra végül az egész világból semmi sem marad, csak tükörszínjátéka agyadnak, mely hallgat és befele néz." /Szabó Lőrinc: Embertelen/

Tovább

Tavaszi zsongás...

2019-04-27 22:02:39 | 204

"Lásd a csodát és éld velem át Nézd milyen gyönyörű, olyan gyönyörű Soha ne bánd, ha lépni muszáj S nem leszel egyedül, olyan egyedül Gyere szórd újra szét a régi fényt Ahogyan soha még Ha a múlt visszaránt, tégy csodát Te is igazán" /Major Eszter/

Tovább

Jaj de szép két szeme van ma...

2019-04-26 18:34:10 | 197

"Mintha az lenne a lakása, agyamban ide-oda jár egy szép nagy macska. Csupa báj Alig hallatszik nyávogása, oly diszkrét hangja, halk s nemes de ha dorombolás, ha morgás egyforma dús, mély zenecsorgás. És bája s titka éppen ez. E hang, mely gyöngyözik, szivárog, betölt, mint dús folyásu dal és részegít, mint bájital - hogy be ne hatna, nincs oly árok, nincs, melyet nem csitítna, láz, nincs, melyet nem hevítne, mámor Szavakra nincs szüksége, bár oly beszédes, mint tán semmi más. Hol a vonó, mely úgy bemarna lelkembe, művész hangszere, királyi fülnek szánt zene, húr, melynek lenne oly hatalma, mint hangodé, talány-cicus, szeráfi macska, macska-démon, kiben mint egy angyalba, fínom minden tag, és harmónikus?! 2 Balzsamos barna s szőke szőre annyira, hogy egy délután, mert egyszer megcirógatám, egy illat lettem én is tőle. Ő a hely áldó szelleme, mindent birodalmában ő visz: ítél, kormányoz, ihlet, őriz; tündére tán, tán istene. Ha szemeim, delejbe vonva e szeretett cicám után fordulnak, és ha azután benézek újra enmagamba: csodálva látom ott megint sápadt szemének ritka lángját, eleven opált, tiszta lámpát, amint meredten rámtekint." /Babits Mihály/

Tovább

Egy Húsvéttal kevesebb......

2019-04-22 18:56:11 | 106

" Húsvétra Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én. Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban! Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van! /Juhász Gyula/

Tovább

Fényruhában....

2019-04-19 09:20:17 | 100

"Reszkető, enyhe fény sugárzik. Egy felhő lassudan megyen. A lélek fáj, a fény sugárzik. Valaki ballag a hegyen, hűs homlokáról fény sugárzik s szemét lehúnyja: - úgy legyen! Valaki lépked, felfelé tart. Bozótközt víg madársereg. Valaki lassan felfelé tart. Tövisről vérharmat csepeg. Valaki fel, a csúcs felé tart, hogy önmagát feszítse meg" /Dzsida Jenő: Út a kálváriára/

Tovább

Az élet szonettje....

2019-04-16 08:07:07 | 178

"..És minden alkony opálosan éled És minden hajnal szőkén rámkacag És mindig forrnak vágyak és nyarak, Be csodás vagy, csókok szülötte, élet! És mindig küldesz új bánatokat És új reményt is, ami dalra méltó És szemeket, amelyek, mint a mély tó, Balzsamot adnak nékem s titkokat. És nem fáradok el téged szeretni S téged gyűlölni, lázas csoda, élet, Naponta vággyal járulok elébed S bár mindig közelebb a szürke semmi, Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény, Úgy érzem, gazdag voltam benned én." /Juhász Gyula/

Tovább

Ige-idők...

2019-04-09 13:46:15 | 195

"- Az én időmben, - A mi időnkben: Múltban és mában, a jövendőben. - Tízezer éve. - Tízezer múlva. Mondották, mondjuk s mondják majd újra: volt, vala, lesz, van. Kifogyhatatlan. S elfér e három igealakban." /Kányádi Sándor/

Tovább

Emlék képek.....

2019-04-03 18:25:05 | 145

"Az idő soha-soha meg nem áll, Az órák róják szüntelen az útjukat, S a pillanat úgy illan tovaszáll, mint gyors folyón a hab, annyi csak a pillanat....."

Tovább

Egy költő születésnapjára...

2019-03-31 20:54:12 | 110

"Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen s ami szabály, mind nélkülem született: ideje volna végre már megszöknöm közületek. Mire várjak még tovább, a jövőt lesve alázatosan? Fut az idő, és ami él, annak mind igaza van. Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém? Ha mindig csak megértek, hol maradok én? Nem! nem! nem bírok már bolond szövevényben lenni szál; megérteni és tisztelni az őrt s vele fájni, ha fáj! Aki bírta, rég kibogozta magát s megy tőrök közt és tőrökön át. Ketten vagyunk, én és a világ, ketrecben a rab, mint neki ő, magamnak én vagyok a fontosabb. Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, az értelem szökik, de magára festi gondosan a látszat rácsait. Bent egy, ami kint ezer darab! Hol járt, ki látta a halat, hogyha a háló megmaradt sértetlenűl? Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik, s ha kiderűl! Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos; mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz. Rejtőzz mélyre, magadba! Ott még rémlik valami elhagyott nagy és szabad álom, ahogy anyánk, a végtelen tenger, emlékként, könnyeink s vérünk savában megjelen. Tengerbe, magunkba, vissza! Csak ott lehetünk szabadok! Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. A tömeggel alkudni ha kell, az igaz, mint hamu porlik el; a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik: álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait! /Szabó Lőrinc: Az Egy álmai/

Tovább

Virágeső.....

2019-03-25 19:38:49 | 233

"A világ óriás, dús szőnyegén Örök egykedvűn dolgozik az Úr. Zöld réteket sző barna alapon S fölöttük végtelen derűs azúr. Fehér mezőket is hágy, csillogó Fehér mezőket, majd sző csillagot És napokat aranyból, holdakat Ezüstből, hogy az éjszín is ragyog. Virágokat sző, sárgát, violát, Égő virágot s bús haloványt, Tenger virágot és dudvát, mérgeset, Tavaszmezőben kígyót s ifju lányt. És szürke, sárga vizeket terít S magyar mezőkön szőke vizeket És néha, száz vagy ezer év után Nyugodt kezében a szál megremeg És vöröset sző, véres vöröset És feketét, halálos feketét És maga is borzadva nézi, nézi, Csak nézi, nézi szörnyű szőnyegét!" /Juhász Gyula: Az örök szőnyeg/

Tovább

Adj egy percet......

2019-03-23 18:49:55 | 127

"Adj egy percet a csendnek, Végre üvölthessen benned, Tanítsa jó modorral, Hogy kell embernek lenned! Adj egy percet csendnek S ne másnak: az embernek Ősi szálait fondd újra Kemény szövetté: a lelket! Adj egy percet a csendnek És hallgasd, hogyan serceg Benned hangja, fájón A tűnődő őrületnek..." /Orbán Balázs/

Tovább