Profil megosztása

Megosztás közösségi oldalon

Link (backlink)

Beágyazási kód

(a kód 'width' és 'height' értékei módosíthatók a rendelkezésre álló helyhez igazítva, részletek itt)

A gyógyító....

2019-05-21 21:24:05 | 41

"Az éjszaka tündér kezével kihímezte a réteket. Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, virágok, füvek! Jó reggelt! – mondom jobbra-balra, minden virágnak köszönök, látogatóban vagyok én itt ezer kis ismerős között...." /Szabó Lőrinc/

Tovább

Harmóniában....

2019-05-19 21:08:23 | 89

"Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre." /Winston Churchill/

Tovább

Reggeliért jött....

2019-05-18 09:04:37 | 73

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” - felelt a Nap. „Megjött?” - kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” - felelt a Nap. „Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” - szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb!” /Szabó Lőrinc: Tavasz/

Tovább

A tavasz sem tart örökké......

2019-05-10 14:23:48 | 315

"Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké, Hogy elmúlnak mind a derűs napok, Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak, És ősz fejemmel magam maradok. Zörgő avarban, ködös alkonyattal, A darvak búcsúzása idején Ráérek majd jövők titkát keresni, S borongva sírni emlékek ködén. De ki töpreng édes tavaszi reggel Fagyos pusztákon, hulló levelen, - Mikor csillámos, szőke napsugárral Végigragyogja útját a jelen..." /FÉNYBEN Kaffka Margit/

Tovább

Anyák napjára

2019-05-05 13:58:57 | 123

"A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld. Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa szeretet. - Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanitott, Felmutatott a csillagokra, Ugy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Lábam alól, ha néha néha EI is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! - Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy Egykor feledni birnám ezeket!. Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet! Oh, hogy igy drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! - Add ide, - csak egy pillanata, - Hadd csókolom meg kezedet!" DSIDA JENŐ (1907-1938): Édesanyám keze

Tovább

Tükörszínjáték...

2019-05-04 21:04:11 | 36

"Folyton újjászületni! meddig? kibírni ezt is, azt is! és látni, hogy a szégyenkezés vérünkbe hogy beleöregszik s aztán nyoma sincs! óh, milyen testi kín e sok újrakezdés és teremtés a lelki vedlés keserű esztendőiben! - Jól van ez, csak tűrj. Mint magába megtérő útján az idő vagy mint a magát keverő anyag sok furcsa változása, olyan vagy. De az én szemem már sejti, elhagysz hitet és kínt: mint a szám, hideg leszel, és mint a fizika, embertelen. Minden vágytól el fogsz szakadni; tárgy leszel, s minden, ami fájt, ha tűz, ha jég, egyforma tárgy, érdektelen lesz s pillanatnyi; s számodra végül az egész világból semmi sem marad, csak tükörszínjátéka agyadnak, mely hallgat és befele néz." /Szabó Lőrinc: Embertelen/

Tovább

Tavaszi zsongás...

2019-04-27 22:02:39 | 153

"Lásd a csodát és éld velem át Nézd milyen gyönyörű, olyan gyönyörű Soha ne bánd, ha lépni muszáj S nem leszel egyedül, olyan egyedül Gyere szórd újra szét a régi fényt Ahogyan soha még Ha a múlt visszaránt, tégy csodát Te is igazán" /Major Eszter/

Tovább

Jaj de szép két szeme van ma...

2019-04-26 18:34:10 | 125

"Mintha az lenne a lakása, agyamban ide-oda jár egy szép nagy macska. Csupa báj Alig hallatszik nyávogása, oly diszkrét hangja, halk s nemes de ha dorombolás, ha morgás egyforma dús, mély zenecsorgás. És bája s titka éppen ez. E hang, mely gyöngyözik, szivárog, betölt, mint dús folyásu dal és részegít, mint bájital - hogy be ne hatna, nincs oly árok, nincs, melyet nem csitítna, láz, nincs, melyet nem hevítne, mámor Szavakra nincs szüksége, bár oly beszédes, mint tán semmi más. Hol a vonó, mely úgy bemarna lelkembe, művész hangszere, királyi fülnek szánt zene, húr, melynek lenne oly hatalma, mint hangodé, talány-cicus, szeráfi macska, macska-démon, kiben mint egy angyalba, fínom minden tag, és harmónikus?! 2 Balzsamos barna s szőke szőre annyira, hogy egy délután, mert egyszer megcirógatám, egy illat lettem én is tőle. Ő a hely áldó szelleme, mindent birodalmában ő visz: ítél, kormányoz, ihlet, őriz; tündére tán, tán istene. Ha szemeim, delejbe vonva e szeretett cicám után fordulnak, és ha azután benézek újra enmagamba: csodálva látom ott megint sápadt szemének ritka lángját, eleven opált, tiszta lámpát, amint meredten rámtekint." /Babits Mihály/

Tovább

Egy Húsvéttal kevesebb......

2019-04-22 18:56:11 | 67

" Húsvétra Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap tüzében égő, Te zsendülő és zendülő pagony! Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívemnek már a gyász is röpke álom, S az élet: győzelem az elmúláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én. Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban! Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok, És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van! /Juhász Gyula/

Tovább

Fényruhában....

2019-04-19 09:20:17 | 72

"Reszkető, enyhe fény sugárzik. Egy felhő lassudan megyen. A lélek fáj, a fény sugárzik. Valaki ballag a hegyen, hűs homlokáról fény sugárzik s szemét lehúnyja: - úgy legyen! Valaki lépked, felfelé tart. Bozótközt víg madársereg. Valaki lassan felfelé tart. Tövisről vérharmat csepeg. Valaki fel, a csúcs felé tart, hogy önmagát feszítse meg" /Dzsida Jenő: Út a kálváriára/

Tovább

Az élet szonettje....

2019-04-16 08:07:07 | 118

"..És minden alkony opálosan éled És minden hajnal szőkén rámkacag És mindig forrnak vágyak és nyarak, Be csodás vagy, csókok szülötte, élet! És mindig küldesz új bánatokat És új reményt is, ami dalra méltó És szemeket, amelyek, mint a mély tó, Balzsamot adnak nékem s titkokat. És nem fáradok el téged szeretni S téged gyűlölni, lázas csoda, élet, Naponta vággyal járulok elébed S bár mindig közelebb a szürke semmi, Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény, Úgy érzem, gazdag voltam benned én." /Juhász Gyula/

Tovább

Ige-idők...

2019-04-09 13:46:15 | 150

"- Az én időmben, - A mi időnkben: Múltban és mában, a jövendőben. - Tízezer éve. - Tízezer múlva. Mondották, mondjuk s mondják majd újra: volt, vala, lesz, van. Kifogyhatatlan. S elfér e három igealakban." /Kányádi Sándor/

Tovább

Emlék képek.....

2019-04-03 18:25:05 | 102

"Az idő soha-soha meg nem áll, Az órák róják szüntelen az útjukat, S a pillanat úgy illan tovaszáll, mint gyors folyón a hab, annyi csak a pillanat....."

Tovább

Egy költő születésnapjára...

2019-03-31 20:54:12 | 74

"Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen s ami szabály, mind nélkülem született: ideje volna végre már megszöknöm közületek. Mire várjak még tovább, a jövőt lesve alázatosan? Fut az idő, és ami él, annak mind igaza van. Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém? Ha mindig csak megértek, hol maradok én? Nem! nem! nem bírok már bolond szövevényben lenni szál; megérteni és tisztelni az őrt s vele fájni, ha fáj! Aki bírta, rég kibogozta magát s megy tőrök közt és tőrökön át. Ketten vagyunk, én és a világ, ketrecben a rab, mint neki ő, magamnak én vagyok a fontosabb. Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, az értelem szökik, de magára festi gondosan a látszat rácsait. Bent egy, ami kint ezer darab! Hol járt, ki látta a halat, hogyha a háló megmaradt sértetlenűl? Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik, s ha kiderűl! Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos; mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz. Rejtőzz mélyre, magadba! Ott még rémlik valami elhagyott nagy és szabad álom, ahogy anyánk, a végtelen tenger, emlékként, könnyeink s vérünk savában megjelen. Tengerbe, magunkba, vissza! Csak ott lehetünk szabadok! Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. A tömeggel alkudni ha kell, az igaz, mint hamu porlik el; a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik: álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait! /Szabó Lőrinc: Az Egy álmai/

Tovább

Virágeső.....

2019-03-25 19:38:49 | 173

"A világ óriás, dús szőnyegén Örök egykedvűn dolgozik az Úr. Zöld réteket sző barna alapon S fölöttük végtelen derűs azúr. Fehér mezőket is hágy, csillogó Fehér mezőket, majd sző csillagot És napokat aranyból, holdakat Ezüstből, hogy az éjszín is ragyog. Virágokat sző, sárgát, violát, Égő virágot s bús haloványt, Tenger virágot és dudvát, mérgeset, Tavaszmezőben kígyót s ifju lányt. És szürke, sárga vizeket terít S magyar mezőkön szőke vizeket És néha, száz vagy ezer év után Nyugodt kezében a szál megremeg És vöröset sző, véres vöröset És feketét, halálos feketét És maga is borzadva nézi, nézi, Csak nézi, nézi szörnyű szőnyegét!" /Juhász Gyula: Az örök szőnyeg/

Tovább

Adj egy percet......

2019-03-23 18:49:55 | 76

"Adj egy percet a csendnek, Végre üvölthessen benned, Tanítsa jó modorral, Hogy kell embernek lenned! Adj egy percet csendnek S ne másnak: az embernek Ősi szálait fondd újra Kemény szövetté: a lelket! Adj egy percet a csendnek És hallgasd, hogyan serceg Benned hangja, fájón A tűnődő őrületnek..." /Orbán Balázs/

Tovább

Tükröt tart az élet....

2019-03-18 19:33:30 | 170

"Én az álom, te az ébrenlét, Alig látom, de már véget is ér. Tükröt tart az élet, amit látni félek, Mert csak játszom, hogy minden szép." /Halott Pénz/

Tovább

Én hívlak élni.....

2019-03-15 20:25:46 | 70

"Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz arcukra, ismerj bennük magadra! Soha ne bánd, ha fáj, hisz erőre így találsz. S mi most bánatot okoz később nem lesz rá gondod. Hidd el jól tudom, hogy fáj, de hinnünk mindig muszáj. Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni." Dsida Jenő: Én hívlak élni

Tovább

Újjáéledés???

2019-03-09 08:12:46 | 178

"Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra." /József Attila/

Tovább

Hogy győz az élet.......

2019-03-02 08:38:27 | 163

"Az örök nap még bágyadtan ragyog, De tavaszosok már a csillagok S az éjszakában zizzenő neszek, Egy új világ susogja már: leszek! A földre fekszem, hallgatom szívét, Az égre nézek, kémlelem színét, Ég, föld között angyali üzenet Hirdeti a jövendő életet. Mert boldog ige ez és szent igaz És örök törvény és áldott vigasz, Hogy győz az élet, duzzad és dagad S elönti mind az ócska gátakat!" /Juhász Gyula/

Tovább

Madár repülj!

2019-02-23 11:06:10 | 1057

"Tudjátok meg, hogy a boldogság titka a szabadság, a szabadság titka viszont a bátorság." /Periklész/

Tovább

Hogy megláthassam mindig a sz...

2019-02-15 22:06:51 | 136

Taníts meg Uram! Taníts meg Uram boldognak lenni, Tiszta szívemből, könnyen szeretni. Szállván virágra, miként a lepkék, Könnyen cikázva, ahogy a fecskék. Taníts meg engem, tisztának lenni, Vissza nem nézni, előre menni! Letenni minden terhet és gondot, Látni magamban a középpontot. . . Taníts még nekem egyszerűséget, Hogy megláthassam mindig a szépet. Igazgyöngy legyen szellemi lényem A hamis ékszert még meg sem nézzem! Taníts meg engem nyugodtnak lenni, Útra kelőktől, szép búcsút venni. Túltenni magam, azon mi nem megy, Erősebb szenved, okosabb enged. . . Taníts meg engem szerelmet adni, Nem szalmalángként, parázs maradni. Embernek lenni, minden esetben, Segítő erő legyen kezemben! Taníts még engem, hogyan lehessen, Új reményt adni csüggedésemben! Mindig, mindenkor emberi szóra, Könnyet törölni, hajlani jóra. Taníts meg engem, tanító tettre, Példás jellemre, hű szeretetre. Víg mosolyt csalni bánatos arcra, Taníts meg Uram, erre a harcra! /Ismeretlen szerző/

Tovább

Hótakaróval...

2019-02-01 19:40:21 | 183

"Sárban veszett hó Fehér hópelyhek, pici melódiák, Gazdátlan álmok, fagyott angyal-szárnyak, Jöjjetek, szálljatok, segítsetek A sárnak. Fent, a Semmiben, fehér, szűz a világ. Óh, szép a Semmi, de jobb a valóság. Jobb a sár, mint a köd s mint köd-kertben A rózsák. Sáros, édes Föld (milyen régi e dal), Te vagy álmok s hópelyhek menedéke: Élsz és sarad kacag a Semmire, Az Égre." /Ady Endre/

Tovább

Égi színjáték....

2019-01-25 17:45:56 | 171

"Pompázó, lusta, édes alkonyat Arany szeme méláz a lomb közén át, De roppant árnyak, feketék és némák, Cammognak már a vén erdő alatt. Alaktalan vad alakok, a fákhoz Dől szörnyű testük, és sóhajtanak; Szegény, vak rémek, mit óhajtanak? Tétova, ferde, nagy karjuk kit átkoz? Ó, a sötétség! érzed? zűrös árja Átömlik rajtad: minden pórusodba Betódul, hűsen, selymesen, suhogva, S szíved átfonja fekete hínárja... " /Tóth Árpád/

Tovább