Kép megosztása

Köszönöm!

Köszönöm! A kérdésed érdekes, először nem is tudtam milyen irányból közelítesz vele, feltételezem a legjobbat. A streetfotót készítő -de leginkább a street portrét- mindíg egy kicsit a tűzzel is játszik, érdekes jogi kérdéseket vet fel ez a művészeti forma. Van amikor kérek van amikor nem. Többnyire figyelem a ráutaló magatartást. Ahol pedig a témaként vagy a témában szereplők nem tudnak rólam, nos azzal kockáztatok de bevállalom.

A jog szerint ráutaló magatartás sajnos nem elég. A vidám, jó hangulatu képekkel nincs bajom, az elesettség bemutatásakor (nem ez a fotó) viszont felmerül bennem a kérdés, jogos-e a fotó közzététele a belegyezésük nélkül.
Ők persze nem fogják látni, és semmit nem fognak lépni....hozzászólásomat egyébként a jó szándék vezette. Üdv.Lyz

Kedves LYZ. Értelek. Elesettséget sem szoktam minden esetben megörökíteni, pár kivétel azonban van. A nehéz sors című fotó is ilyen kivétel, mert tetszett az összkép, valami megfogott benne. Az aluljárókban, hidak alatt, kapualjakban kuporgó és bepiszkított vagy épp a bulinegyedben magáról nem tudva földön fetrengő stb embereket nem szoktam fotózni, pláne megosztani, míg van aki igen. Az szerintem is aggályos.

Köszönöm! Igen.. most már mindenhol ezt látni akármerre néz az ember. Ide jutott a "beülünk valahová kávézni és beszélgetni". A kritika jogos, igazad van. A törlés gomb felett tartva az ujjam viszont meggondoltam magam. A mondanivaló miatt.

Az eredeti fotón sincs semennyi többlet? Levágni mindig könnyebb mint hozzárakni.  

Nincsen sajnos. A profizmustól még messze járok, sokszor elbaltázom a dolgokat. De nem szégyenlem megmutatni, beszélni így is beszél.