Képes riport Ceglédi Zalánnal

Előző riportalanyunk, Bán Kati (ladybug68) Ceglédi Zalánt jelölte meg interjúalanynak, az alábbiakban a Vele készült riport és a választott képei következnek.

OA: Hány éves vagy?

Ceglédi Zalán: 12

OA: Az ország melyik megyéjében élsz?

Ceglédi Zalán: Pest megyében, Kismaroson élek.

OA: Mióta fotózol?

Ceglédi Zalán: 2016-ban, 6 éves koromban került a kezeim közé egy fényképezőgép. Azóta kattintgatok, próbálkozom. :)

OA: A család hogyan fogadja a hobbidat?

Ceglédi Zalán: Viszonylag jól fogadják. Sok támogatást kapok, bár néha egy-egy "őrültebb" ötletre, koromból adódóan megkapom a "nem" választ. De Apukámmal végül mindig sikerül megegyeznünk, azon, hogy hogyan legyen megvalósítva az ötlet.

OA: Mi volt az első sikerélményed?

Ceglédi Zalán: Amikor először fotózhattam hóesésben a madáretetőre érkező madarakat, egy jó kép sem született, de nagy élmény volt és tudtam, hogy ezt szeretném a jövőben is hobbiként csinálni.

OA: Voltak-e közben nehézségeid?

Ceglédi Zalán: A legelején nem voltak, hisz csak kattintgattam. Most hogy egy kicsivel tudatosabban mozgok a témák között, már sokszor alakul ki alkotói válság, mind ötletek, mind szerkesztés, mind a megvalósítás terén.

OA: Melyek a kedvenc témáid, mi az, amit szívesen fotózol?

Ceglédi Zalán: A Hold. Az örök kedvencem marad. Emellett az én lakhelyemet, a Dunakanyart fotózom, itt vannak számomra a legnagyobb csodák. Az egyedi pillanatok megörökítése hajt leginkább, egy olyan jelenet elkapása, amit eddig még kevesen fotóztak le.

OA: Mit szeretnél kifejezni a fotóiddal?

Ceglédi Zalán: Elsősorban az én érzelmeimet. Egy érzést, egy hangulatot egy fotóba átvinni. Utólag mindig kialakul egy asszociáció is egy fotóhoz, így egy-egy képhez a fejemben társulnak jelentések is. Emellett a hangulatokat szeretném "elhozni" a helyszínekről, és a lehető legjobb módon egy hely feelingjét bemutatni, átadni a nézőnek a fotón keresztül.

OA: Szerkeszted fotóidat valamivel?

Ceglédi Zalán: Természetesen, én a Photoshopot használom, de csak mértékkel, hogy a lehető legtermészetesebb maradjon a fotó, ezáltal ugye a fő cél, (a helyszín varázsának átadása a nézőnek) megmarad.

OA: Volt-e segítséged, kaptál-e tanácsot szakembertől?

Ceglédi Zalán: Igen, van pár barátom akik igazán sokat segítenek. :) Volt szerencsém mindkettőjükkel találkozni és mivel én őket igazi profiknak tartom, megtiszteltetés számomra, amikor tőlük kaphatok útbaigazítást.

OA: Szerepelt-e már fotód kiállításon?

Ceglédi Zalán: Igen, egyszer volt egy kiállításom a kismarosi könyvtárban.

OA: A hétköznapokban milyen munkakörben dolgozol/dolgoztál?

Ceglédi Zalán: Iskolába járok. :) Szerintem ez az egyik legjobb munka, vannak szüneteid és sok szabadidőd marad délutánokra. Most is éppen a nyári szünetet élvezem, ennél kevés jobb dolog van.

OA: Milyen emlékezetes sztorit hoztál nekünk?

Ceglédi Zalán: Egyszer volt lehetőségem fent aludni a Julianus kilátóban. Hidegfront után, felhőtlen égnél voltunk fent, rengeteg csillagot láttunk éjszaka, egészen a Mátráig elláttunk, sosem fogom elfelejteni.

OA: Szerinted mi jó az Országalbumban?

Ceglédi Zalán: Lehet tanulni a többi fotóstól. Ügyes "kollégák" vannak itt.

OA: Miért választottad ezeket a képeket, mit tudsz mesélni róluk, a keletkezésük körülményeiről?

Ceglédi Zalán:

1. Csókák és az eső 

Még ha nem is ez a legminőségibb képem, ez az a fotó, amit úgy hívok: az első. Ez volt az első olyan kép (2 év próbálkozás után), amire azt mondtam, hogy: "na, ez igen.,, Életem egyik legnagyobb élménye volt egy peremfelhős zivatar átvonulása közben, szakadó esőben, brutál erős szélben, villámlásban a lesben ülve ezeket a madarakat fotózni. 

2. A kedvenc helyem

Ez sem a legminőségibb pillanatom, de ez a kereszt nagyon közel áll a szívemhez. Az egyik kedvenc helyem lett, jópár fotóm készült itt. Egy kis dombocska tetején áll egy kereszt és egy fa. Ez engem valamiért nagyon lenyűgözött úgyhogy már jópár éve visszajárok ide. Sajnos a fa hamarosan elpusztul, úgyhogy igyekszem minél több fotót csinálni még most róla, hogy legyen mit elvinni emlékbe. Meg persze kiélvezni, hogy most még teljes pompájában láthatom a helyet nap mint nap. 

3. A Hold, a Hétvezér, és én. 

Egy csodás pusztai éjjel kalandjai. Hidegfront közben jártunk itt, amikor a felhőket a szél igen alacsonyan és gyorsan vitte. Mindezt holdfenyben, éjszaka. Gondoltam beállok én is a képre, hogy kicsit különlegesebbé tegyem a látványt. :)

4. Őszi Dunakanyar

2021 ősze az egyik legszebb időszak volt az eddig megélt 13 évem alatt. Ilyenkor az iskola is klassz volt, 3 kapcsolatom is kialakult itt, és az őszi szünetet végig fotózhattam. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az itt lévő 9 fotó közül, 4 darab ebben az időszakban készült. A lelki hangulaton sok múlik, ennek a négy fotónak a "sikeressége" is részben ennek köszönhető. Itt egyes-egyedül voltam az őszi naplementében a kilátóban. Egy árva lélek nem volt itt rajtam kívül (egy kedves japán párral összefutottam, de ők is keveset időztek csak :)) és mivel ilyen időt igen ritkán lehet kifogni, úgy éreztem: Ez a "műsor" nekem szól.. :) A kilátóban igen szelíd csuszkák ugráltak, tőlem egy-két méterre és a bal szélső fán a kilátó és rajta az én árnyékom is látszik még. :) Majd a panorámákat is elkészítettem, direkt vártam hajókat a Dunán, és még a homoksziget is látszik az alacsony vízállásnak köszönhetően. Ez a fotó az egyik olyan, amelyik a legtöbbet megmutatja az én személyiségemből és a legközelebb áll hozzám. Csodás élmény volt. :)

5. Meleg reggeli napfényben fürödve

Ez a pillanat is közel áll hozzám. Egy nagyon klassz élményt mutat be, hisz egy számomra nagyon fontos barátommal találkozhattam és fotózhattam vele együtt. :) Ez a fotó mindig emlékeztet arra napra és arra az Ajándékra, amit aznap kaptam az élettől. 

6. Holdban

Ez a fotóm is abban a bizonyos őszi időszakban készült. A fák arany színben pompáztak az utcán, én pedig a 6 °C-ban fagyoskodtam. De azt hiszem, megérte. A legjobb ilyen jelenetem lett ez a kép. Nagyon hangulatos volt a várakozás, majd a pillanat után örömömben futottam egy kört az utcában. :)

7. 31 perc a szénrakodónál

Az esztergomi szénrakodó éjszakai megörökítése régi terv volt, amit egy őszi éjszakán sikerült is megvalósítani.. A -3°C megnehezítette a dolgom, szétfagytam a fotózás végére, de egy igen kellemes élmény volt. :)

8. Őszi varázslat

Ez a fotó az egyik kedvencem magamtól. :) Nemcsak minőségileg a legjobb, hanem a háttérsztorija is, hisz itt találkoztam össze Katival először, teljesen véletlenül. Meg persze a hellyel kapcsolatos tervek is összejöttek, plusz a fent említett fotóscélok is maximálisan megvalósultak.

9. 2021 utolsó teliholdja

Az én utolsó képem szintén a számomra legkedvesebbek közé tartozik. A jelenetet is nagyon régóta terveztem már, és nagyon boldog voltam, amikor végre minden összejött. Plusz érdekesség, hogy a fotó szerkesztése 2 teljes éjszakát igénybe vett. Ez a 2 éjszaka tette még kedvesebbé a szememben ezt képet, mert mindig mosolyt csal az arcomra az amikor eszembe jut, hogy mennyit ücsörögtem a gép előtt és szerkesztgettem.

OA: Nagyon szépen köszönjük Zalánnak, hogy elfogadta felkérésünket! Ceglédi Zalán Országalbumos oldalát itt találod.