Cikk megosztása

Megosztás közösségi oldalon

Link (backlink)

Képes riport Hegybíró Miklóssal


2022-01-30 16:51:50 | Szerző: oaadmin | Megtekintés: 241

Előző riportalanyunk, Raven Hegybíró Miklóst kérte következő riportalanynak. Az alábbiakban a Vele készült riport és a választott képei következnek.


OA: Hány éves vagy?

Hegybíró Miklós: 66


OA: Az ország melyik megyéjében élsz?

Hegybíró Miklós: 1984 óta Budapesten, azt megelőzően Pécsett.


OA: Mióta fotózol?

Hegybíró Miklós: A választ két részre osztanám: az analóg és a digitális korszakra. A kezdet után legalább 20 – 25 évig az analóg fotózás volt lehetséges, ezért ezt az időszakot az analóg korszaknak nevezném. Egész pontosan 1969 őszétől. Ugyanis akkor vettek fel bentlakásos középiskolába, ahol egy nívós fotószakkör is működött. Vezetője, az akkori testnevelés tanárunk, ismert hegymászó és fotós volt. A fotózás elméleti és gyakorlati ismeretein kívül megtanított minket a fekete fehér fotó kidolgozás rejtelmeire. Jól felszerelt fotólaborja volt, a negatív hívástól a papírképek nagyításáig, 50 x 60 cm papírkép méretig, minden eszköz megvolt. Gimnázium után az egyetem fotószakkörébe is beléptem, időközben saját labort építettem ki otthon is. Papír képeimet saját magam készítettem fekete fehérben, színesben diával foglalkoztam. A szokásos családi képeken kívül rendezvényeken, esküvőn, ballagáson, osztályfotózáson stb. készítettem felvételeket, mely sokáig, különösen a családalapítás után jó keresetkiegészítésnek bizonyult (akkoriban még nem volt olyan, hogy vállalkozás, vagy egyéb más hivatalos maszek munka). Portré készítés, sport fotózás – azon belül is az autóverseny – volt a kedvenc témám. A fotózás fizikai – kémiai – fénytechnikai vonatkozása is érdekelt, így sokat kísérleteztem ezen a téren is, célom a korlátozott technikai lehetőségeim kompenzálása volt. (technikán a számomra elérhető fényképezőgép és optikát értem). Ez volt az analóg korszakom, nagyon hasznos volt, mivel egy jó kép elkészítéséhez jóval nehezebb volt, mint a mostani digitális technikánál. 

Az ezredfordulóra az analóg fotózás egyre drágább lett – nyersanyag kidolgozás vegyszerek, stb. erre az időszakra datálódik az analóg korszak lezárása. A használt gépek azóta is sufni sarkában, szakszerűen elcsomagolva pihennek.

A 90-s évek végére a család bővülése, vállalkozás indítása, fenntartása és a főállás mellett egyre kevesebb idő jutott a fotózásra, ezt még tetézte az is, hogy a megfizethető digitális technika inkább csak dokumentálásra volt használható.

Időközben kerestem a lehetőséget, hogy tudnám az addig készített fotóimat digitalizálni, hiszen a kor ezt követelte meg, mind archiválás, mind kezelés szempontjából. Az akkori lehetőségek elég korlátozottak voltak, vagy egy egyszerű lapszkennerrel gyenge minőségben digitalizálom, vagy a profikra bízom, akik speciális negatív szkennerrel és utómunkával készítik el. A minőség megfelelő lett volna, de egy kép ára 400 – 600 Ft között mozgott. A színes diáim, negatívjaim száma -melyeket érdemesnek tartottam átfordítani - több ezerre rúgott. A fekete – fehér még ennél is több volt. Végül is, igaz elég borsos áron, de egy Nikon professzionális negatív – dia szkennert vásároltam, mely a nagy felbontás mellett az utómunkát (karcmentesítés, színek helyreállítás) elvégezte. Több, mint egy évembe került a meglévő fotóim digitalizálás, de megérte, bőségesen visszahozta az árát.

2006 -tól kezdtem ismét mélyebben foglalkozni a fotózással, addigra sikerült beszereznem egy Canon Powershot Pro1  8 megapixeles eredetileg profik számára készített kompakt gépet. Tudomásom szerint máig az egyetlen „L” sorozatú optikával készült kompakt gép. Nagyon szerettem, 2014-ig hűségesen kiszolgált, de miután tönkrement javítani már nem tudták.

2016 ben sikerült az első Canon Milc (APS-C) gépemet beszerezni, ez már felbontásban, éjszakai fotózásban is hozta az elvárásaimat. Kis lépésekben bővítettem az optikáimat, kizárólag az L sorozat érdekelt. A fotózás intenzitása innen vált még intenzívebbé, mint korábban. A hab a tortán a pár éve beszerzett full-frame váz, mely tudásban minőségi ugrás volt.

Kicsit hosszúra sikeredett a bemutatkozás, de így volt teljes.


OA: A család hogyan fogadja a hobbidat?

Hegybíró Miklós: Támogatnak, gond csak akkor van, ha közös kirándulásokra viszem a fotós felszerelésem. Akkor a megszokott tempó felborul, mindig rám kell várni és ez okoz némi feszültséget.  Tanultam belőle, ilyenkor ma már csak a mobilomat használom.


OA: Mi volt az első sikerélményed?

Hegybíró Miklós: Korai időszakban, mikor az első vizsgaképemet készítettem, az magában foglalta a téma fotózását, negatív előhívását a kép nagyítását, szárítását. Amint a helyesen exponált kép az előhívó tálban (akár 30 x 40 cm méretben) a fotó papíron megjelenik, először csak kontúrjaiban, majd beerősödik, eléri végleges állapotát és teheted a fixáló oldatba…. Ez leírhatatlan érzés, izgalom. Ha helyesen választottad a megvilágítást, a kép tökéletes lesz, ha keveset adtál rá, sötét lesz, ha sokat világos lesz. Ennek a fotónak az elkészítése, elkészülte még mindig a legnagyobb sikerélményeim közé tartozik. 

Lépések: kiválasztod a témát, fényt mérsz, beállítod a gépen, komponálsz, kattintasz.

  • Előhívod a negatívot, megszárítod, méretre vágod, tartóba helyezed.
  • Nagyítás: kikevered a vegyszereket, megvilágítod a fotó papírt, hívás, fixálás, szárítás.
  • Utómunka: max retusálás, illetve, ha szükséges kasírozás.  

Ha ezt a mai digitális fotózással összehasonlítjuk, láthatjuk egy kép elkészítésének két módja közötti különbséget. 

Természetesen több kiállításon, pályázaton részt vettem, papírképpel és diával is, kiállítottam képeimet, ezek is kedves élmények voltak, de igazán az előzőekben leírt élmény volt a meghatározó.


OA: Voltak e közben nehézségeid?

Hegybíró Miklós: Igen. Nekem az analóg és digitális fotózás közti átállás – ezredforduló – mikor az analóg fotózás technikai háttere ugyan adott (fényképezőgép, optikák) de a nyersanyag (film, fotó papírok, vegyszer) egyre drágább, a fotók közzététele is digitális irányba mozdult el. 

Az akkor rendelkezésre álló, megfizethető digitális technika tudása köszönőviszonyban sem volt az analóg gépeim tudásával. Mint az elején írtam ezt oldotta fel az első komolyabb gépem vásárlása. (2006). 


OA: Mik a kedvenc témáid, mi az, amit szívesen fotózol?

Hegybíró Miklós: Kedvenc témáim: Makrófotózás, portré -, épületfotózás, szerkezet (híd, stb.) fotózás, pillanatképek, fény – árnyék fotózás, tükröződés, kékóra, aranyóra, éjszakai fotózás, természetfotózás.


OA: Mit szeretnél kifejezni a fotóiddal?

Hegybíró Miklós: 

  • A hagyományostól eltérő látásmódot. A nem szokványos szögből készült fotók felszínre hozhatják a téma amúgy rejtett értékeit. 
  • A fény – árny játékát, a háttér - előtér mosás megválasztása különösen éjszakai fotózásnál szintén különleges felvételeket eredményez. Ez igaz épületfotózásnál, portréfotózásnál egyaránt. 
  • Éjszakai fotózás
  • A kép adja vissza másnak is azt az érzést, amit belőlem kivált. 
  • Szívesen készítek dokument fotókat folyamatban lévő, vagy már megvalósult projektekről. Ilyen például a Nemzeti Hauszmann Program, a Liget Budapest Projekt is. Mivel ezek a fotó sorozaton kívül leíró részt is tartalmaznak, alaposan fel kell készülnöm a témából és ez komoly irodalomkutatást igényel. Szeretem csinálni, sokat tanulok belőle.

OA: Szerkeszted a fotóidat valamilyen programmal?

Hegybíró Miklós: Igen, válogatás után amelyik kép igényli ott elvégzem. Jellemzően ez az épület – műemlék fotózásnál adódó perspektivikus torzulások kiküszöbölésére, de parazita elemek eltüntetésére is vonatkozhat. Ha a téma megkívánja, színkorrekciót is végzek. Alapelv mindenből csak annyit amennyi feltétlen szükséges, ha lehet minél kevesebbet. Nagyon zavar, ha egy kép túl van „húzva”. 


OA: Volt e segítséged, kaptál e tanácsokat szakemberektől?

Hegybíró Miklós: Igen, első sorban még az első szakkör-vezetőmtől, akihez később is fordulhattam. Későbbiekben autodidakta módon képeztem magam, persze több fotós tanítványom, barátom is van, kiktől szintén kaptam segítséget.  Még az analóg korszakomban egy kis zöld kockás naplót vezettem, ide írtam a tapasztalataimat, ötleteimet ez még ma is használatos.


OA: Szerepelt e már fotód kiállításon?

Hegybíró Miklós: Igen, de ez jellemzően inkább az analóg korszakomra volt jellemző.


OA: A hétköznapokban milyen munkakörben dolgozol? 

Hegybíró Miklós: Végzettségem szerint gépészmérnök – közgazdász szakmérnök vagyok, már két éve nyugdíjas. A néhai KEK azaz Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen tanítottam 1984 és 2020 között. Mikor szükség van rám nyugdíjasként is besegítek. 1992 -ben vállalkozást alapítottam, melyet még most is aktívan működtetek.

A tanári fizetés mellett szükség volt rá. Nem panaszkodhatom, tanítani mindig is szerettem – a vállalkozás meg szintén ínyemre való.


OA: Milyen emlékezetes fotós sztorit hoztál nekünk?

Hegybíró Miklós: Több is akad, 

  • kutyás kaland is, mikor fotózás közben a kutya még a kerítésen belül vicsorgott rám, persze jót mulattam rajta, csak ahogy a kerítés végére értünk, a kerítés elfogyott és akkor már nem mulattam olyan jól, szerencsémre a kocsim nekem is közel volt épp, hogy be tudtam ugrani. 
  • Akkor még Jugoszlávia volt, a tengerpart sziklái közt fotóztunk, mikor egy rejtett hasadékba léptem és legalább egy métert zuhantam a sziklák közé. Barátom mesélte, hogy esés közben az egyik kezemmel próbáltam tompítani, de a másikat fejem fölé emelve tartottam a gépet. A gépnek semmi baja sem történt én viszont eléggé összetörtem magam. Ha elengedem a gépet megtudtam volna kapaszkodni a növényzetben. A tudatalatti működött: ebcsont hamarabb beforr, mint hogy új gépet tudnék venni.
  • Múlt évben: utolsó beruházásként egy Canon kétszerezőt vásároltam, a Szabadság hídról szerettem volna kipróbálni. Mikor vettem ki a fotós táskából, kicsúszott a kezemből kb 40 cm magasságól lesett a járdára, nagyot koppant, majd pattogva elindult a korlát, azon túl a Duna felé… Nem is tudom, hogy tudtam a kezembe lévő gépet a táskába helyezni, a járdán elvetődni és kb 10 cm -e a peremtől elkapni, de sikerült. Egy ideig mozdulni sem mertem nézegettem, biztos voltam benne, hogy a lencsének annyi. A festék két helyen lepattogzott, de semmi mást nem láttam rajta, óvatosan megráztam, de semmit nem hallottam. Azon melegében irány a Camera Kft megnézték, mondták semmi baja, mikor meséltem mi történt, mondták ezt túl szokták élni...

OA: Szerinted mi a jó az Országalbumban?

Hegybíró Miklós: Szívesen osztom meg képeimet ezen az oldalon. Jó, hogy kapunk kritikát is, de azért jó lenne, ha nem csak a felvétel pozitívumait emelnénk ki, hanem amit az esetleges hiányosságának gondolunk, így mindannyian többet tudnánk ezekből profitálni. Még számtalan lehetőséget látok az oldalban (album készítése stb.) ezt még tanulmányoznom kell, biztosan fogom használni.


OA: Miért választottad ezeket a képeket, mit tudsz mesélni róluk, a keletkezésük körülményeiről?

Hegybíró Miklós: 


1. Hurrá győztünk! (makro)( canon ef 100mm f/2.8l macro is usm)

Egy jó témáért órákat vagyok képes feküdni a helyszínen, jelen esetben egy réten, míg a megfelelő pillanat el nem jön. Egy kóró csigát fedeztem fel, amint egy zöld, lágyszárú növényre igyekezett felmászni. Az amúgy pici csiga, mérete a növényhez képest nagy volt, megragadott, ahogy szinte légiesen közlekedett, teljes magabiztossággal. Több felvételt is csináltam, a szerencsés pillanat az volt, mikor kit is és két nagyobb csápját kutatóan széttárta, rögtön kattintottam, mert, mintha egy győzelmét ünneplő kis teremtményt láttam volna. 




2. Nász – ágy (makro)( canon ef 100mm f/2.8l macro is usm)

Vihar közeledett, feleségem már sürgetett, hogy időben a kocsihoz érjünk. A szemem ilyenkor is pásztázza a környezetem, meg is pillantottam, az amúgy pici kis – talán here virág-kelyhében két katicát. Nem mehettem el csak úgy mellette, minek eredménye ez a fotó és átázott ruha lett. 




3. Pasztel (makro)( canon ef 100mm f/2.8l macro is usm)

Mézontófű táblát kerestem Pilisvörösvár előtt. Közben elmentem egy búzatábla mellett, melyben csoportokban és egyesével is pipacsok virítottak. Szó szerint virítottak, hiszen a komplementer színek ezt teszik. Szeretem a komplementer színeket, mert kiemeli a fő témát, akárcsak a háttérmosás. A kalász ezüstös – zöld színe, homályos, de színe miatt mégis hangsúlyos pipacsvirág rögtön megragadott. Persze az igazi eredményt otthon láttam, jobb lett, mint vártam.




4. Tajtékos kabóca habfészkében (makro)( canon ef 100mm f/2.8l macro is usm)

Májusban Hármashatárhegy repülőterén sétálva figyeltem fel a vékony fűszálon, talajtól 10 cm re elhelyezkedő „habos, tojás alakú képződményeket, melyek a fűszálat körbeölelték. (4.A.) Kíváncsivá tett, egyet közülük kicsit megpiszkáltam, s láthatóvá vált a most már általam csak „habkelhely”-nek elnevezett fészek lakóját. Kicsit utánaolvastam: Tavasszal, nyár elején kertekben és réten érdekes jelenség figyelhető meg: a növények szárán, levélnyélen feltűnően nagyméretű, 1-2 cm-es kiterjedésű habos fehér nyáltömeg látható, melyet számtalan apró levegőbuborék tart keményen. Népiesen a nyálhabot kakukknyálnak is nevezik. A hab védi az abban élő kabócalárvákat növekedésük, fejlődésük alatt. A kifejlett kabóca (imágó) a habból bújik elő. Szúró-szívó szájszervű állatok, a növények nedvével táplálkoznak, a kiszívott növénynedvből készítik a habos anyagot. Jelenlegi ismereteink szerint a tajtékos kabócáknak sem az imágó, sem a lárvái lényegesen nem károsítják a növényeket.

 


5. Komplementer színek (tele) Canon EF 200mm f/2.8L II USM

Bíborhere táblát keresve jutottam el a Nógrád megyében található Berecel községhez, illetve a település mellett található táblához. A Cserháti dombság zöld lankái csodálatos élményt nyújtanak, különösen, ha még egy kis szín is kerül bele. Érdekes geometriai alakzatot alkot a vöröshere – búzatábla együttese, a komplementer színek ezt még ki is emelik. Tavaly jártam itt először,  megfogott,  visz még erre utam.




6. Budai Vár – kicsit másképp (tele) Canon EF 200mm f/2.8L II USM

Gellérthegy Sziklatemplom feletti pihenőjéből készült felvétel. Eredendően a Szabadság híd fotózására jöttem fel, de megfogott a Gellérthegy - Budavári Palota – Mátyás templom -Halászbástya  együttese.




7. Erzsébet híd: kábelhíd erőjátéka Canon ef 24-105mm f/4 L ii usm

Mint említettem, bejegyzéseket készítek, saját készítésű fotósorozattal, ebben az esetben a hidakról készítettem anyagot, melyben azok építéséről, különlegességéről, műszaki kialakításáról, megoldásáról „értekeztem”. A képen a híd erőjátékát demonstráltam, eredeti, éjszekai felvétel (átfordítva) segítségével. Remekül tudtam az oktatásban is használni. 




8. Van, aki már úton van. (105 mm)  canon ef 24-105mm f/4 l ii usm

Hévízen nyaraltunk augusztus végén, teraszunkról Keszthely kertvárosát láttuk. Egyik reggel erősen párás volt és ez a napkeltéig és egy kicsit tovább is tartott. Szerencsémre még egy hőlégballonos is pont akkorra időzítette felszállását. A hullámhó domborzat, a kelő nap vöröses súrló fénye tálcán kínálta magát.




9. Együttállás. (tele) Canon EF 200mm f/2.8L II USM

A kereszt melletti mandulafa virágzása volt a téma, de, ahogy a fotózás után átsétáltam a hídon megakadt a szemem a szabadságszobor és a kereszt „együttállása”. A kép így született. Sok fotós portálon jelen vagyok, de ezt a konstellációt korábban nem láttam, ez az „egyedi nézőpont” kategória.




OA: Nagyon szépen köszönjük Hegybíró Miklósnak, hogy elfogadta felkérésünket! Hegybíró Miklós (Hegyybíró) Országalbumos oldalát itt találod.

Megosztás Vissza a magazin nyitólapjára
Hozzászólások

A cikkhez hozzászólni csak belépett felhasználó tud

 Hegyybíró OA Pro 2022-02-11 12:42:35 | 10.
Válasz erre: #9
Kedves Béla! Köszönöm kedves, elismerő soraid, jól esik. Különösen, hogy láttam a képeidet, így még nagyobb számomra az értéke! Örülök, hogy egy jó kis közösség alakul a fotózás szerelmesei közt. Csodálatos időtöltés, hobbi, és mondhatni egyúttal emberformáló is. Pár oldalra töltök fel képsorozatokat, ezekhez kísérő szöveget is írok, ez viszont sok utánajárással, irodalmazással jár, talán több időt elvisz, mint a fotók összeállítása. Nagyon élvezem, s közben sokat tanulok, akár történelemből, akár irodalomból, vagy földrajzból...stb. Úgy tudom itt is van albumkészítésre lehetőség, valamikor foglalkozni fogok vele. További jó fotózást, szép fényeket és kellemes hétvégét kívánok! Üdvözlettel: Hegybíró Miklós
 Balla Béla OA Pro 2022-02-11 12:26:50 | 9.
Kedves Miklós!
Örülök, hogy jobban megismerhettelek. Bár a képeid alapján már korábban is egy precíz ember benyomását tetted rám, ezt most tetőzted azzal, hogy egy igazi fotóst is tisztelhetek benned. Szeretem a különleges - egyedi nézőpontos képeidet - igazi, egyedi meglátással.
Kívánok további jó fényeket és szép egyedi témákat, a mi örömünkre!
Üdvözlettel! Balla Béla
 Hegyybíró OA Pro 2022-02-02 21:28:45 | 8.
Válasz erre: #7
Kedves Val(ak)i!

Köszönöm szépen! Köszönöm szépen a hozzászólásodat! Üdv Miklós
 Val(ak)I 2022-02-02 17:44:19 | 7.
Kedves Miklós!
Élménygazdag képekkel leptél meg eddig is mindannyiunkat, aminek várom a folytatását. Nehéz kedvenceid közül választani, de talán az Együttállás mellé tenném le a voksomat. Emlékeim szerint a többi képedről is elismeréssel szóltam korábban...
Legyenek továbbra is próbára tevő fotós kihívásaid, sikereket bezsebelő szépséges képeid.
Üdvözlettel VAL(AK)I
 Hegyybíró OA Pro 2022-02-02 16:00:43 | 6.
Válasz erre: #3
Kedves Judit! Csak most vettem észre, hogy átkereszteltelek Ágnesnek! Elnézésed kérem!!!! üdv Miklós
 oaadmin OA Pro 2022-01-31 13:15:57 | 5.
Kedves Judit es Miklos!
Az altalatok felvetett temara valo elvileg a kritika kerese. Ha ezt bepipalja valaki, nem illene megsertodnie, ha valoban kritikat kap, de aztan tobben megis megsertodtek. Talan ezert van, hogy inkabb csak a jot irjak le egy keprol.
Udv: OAAdmin
 Hegyybíró OA Pro 2022-01-31 13:10:49 | 4.
Válasz erre: #2
Kedves Gyula! Nem véletlen, hogy címképnek ezt választottam, neked is kívánok sok sikert és szép fényeket! üdv H. Miklós
 Hegyybíró OA Pro 2022-01-31 13:09:46 | 3.
Válasz erre: #1
Kedves Ágnes!
Köszönöm megtisztelő és kedves soraidat, örülök, hogy itt lehetek. A riport létezéséről kb két héttel ezelőttig nem is tudtam, akkor írt az admin, hogy Raven engem kért fel alanynak. Nagyon jó dolognak tartom, mert a képeken kívül így is (jobban) megismerhetjük egymást, jobban megérthetjük a fotós motivációját, így a képét is nagyobb rálátással tudjuk fogadni. Bevallom még aznap megírtam, megszerkesztettem az anyagot és küldtem is tovább. Nálam, ha valaki megnyomja a fotózás feliratú   gombot, rögtön beindulok. Nekem is az egyik kedvenc képem a pipacsos kép. Most jut időm, hogy az előttem készített riportokat alaposan áttanulmányozzam. Én is várom a fotóidat, szép fényeket kívánok Neked és persze jó egészséget! Üdvözlettel: Miklós
 Gerencsér Gyula 2022-01-31 12:36:50 | 2.
Kedves Miklós! Különleges fotókat láthattam érdekes leírásokkal ebben a tartalmas képes riportban. A kedvenc képem a hőlégballonos lett! További sok sikert kívánok! Üdv. G.GY.
 szatyi OA Pro 2022-01-31 08:28:30 | 1.
Kedves Miklós! Tiszteletre méltó életút áll mögötted a fotózás terén (is). A képeiden érződik a sok évtizedes tapasztalat és a tudatosság. A bemutatott képeid közül a pipacsosra állandóan visszapörgettem, annyira megfogott a színvilága. Egyetértek veled, néha nem ártana építő jellegű kritikát is írni, de gondolom, ezzel mindannyian úgy vagyunk, hogy inkább a pozitívumot írjuk le, mert nem akarjuk az alkotót megbántani. Pár éve ez még bevett gyakorlat volt, de nem mindenki vette jó néven. Én viszont nem bánnám, de ez csak az én véleményem.... Jó, hogy itt vagy közöttünk! Szerezz örömet még sok-sok szép fotóval nekünk is, ehhez kívánok jó egészséget! Üdvözlettel: Szatyi(Judit)