Képes riport Kardos Árpáddal (alias Raven)

Decemberi egyik riportalanyunk, Szasa Ravent kérte riportalanynak, az alábbiakban a Vele készített interjú és képek következnek.

OA: Hány éves vagy?

Raven: 2021-ben múltam 70.

OA: Az ország melyik megyéjében élsz? 

Raven: Zala megyében

OA: Mióta fotózol? 

Raven: Kb 40 éve. A fotózást a ff filmek előhívásával és papírkép készítésével szívtam magamba.

OA: A család hogyan fogadja a hobbidat?

Raven: Eleinte kevésbé, később a feleségem is behódolt a fotózás élményének, így már jó volt!

OA: Mi volt az első sikerélményed?

Raven: Mikor a cégem felkért a Hobbi fotólabor vezetésére. A későbbiekben kicsit eltávolított a munka a fotózástól, sokáig alkalomszerűen fotóztam és az otthoni kis laboromban hívtam elő a filmeket és készítettem a képeket.

OA: Voltak-e közben nehézségeid?

Raven: Igen, főleg azzal, hogy nem tudtam lépést tartani a technikai fejlődéssel. De magával a fotózással nem. A digitális korszak áttörése után sok mindent újra kellett tanulnom, főleg a képszerkesztők nyújtotta tág lehetőségek miatt. 

OA: Mik a kedvenc témáid, mi az, amit szívesen fotózol?

Raven: Mindenevő vagyok, de kedvenc a természet volt és maradt. Beleértve mindent.

A természet nemcsak csodálatos, de egyben érzékeny indikátor is az ember tevékenységére. Ezt szeretem megfogni, több-kevesebb sikerrel, időnként saját verssel együtt a témát a fotón.

OA: Mit szeretnél kifejezni a fotóiddal?

Raven: Már az előzőkérdésben válaszoltam részben. Az ember és a természet kapcsolatát, a természet megújuló képességét és szépségét, ahogy elém bukkannak.

OA: Szerkeszted a fotóidat valamilyen programmal?

Raven: Igen! A legjobb az, ha egy nyers képhez minél kevesebbet kell nyúlni, de szerkeszteni kell, muszáj és kötelező! E nélkül nincs fotó! Az utómunkát el kell végezni!

OA: Volt-e segítséged, kaptál-e tanácsot szakemberektől?

Raven: Igen, természetesen! Az internet világában az egyre több fotós csoportokban igazán kiváló fotósok vannak, akiktől érdemes tanulni. Mert azt mindig kell! Sok értékes írott anyag a neten is megvan, autodidakta módon is rengeteget lehet tanulni. Használom ezt a lehetőséget is.

OA: Szerepelt-e már fotód kiállításon?

Raven: Nem, nem sikerült összehoznom, sok tényező miatt. Egyik legdöntőbb ok, több TB-nyi fotós anyagom végleges pusztulása, amit nem tudok pótólni, gyakorlatilag a digitális korszak kezdetétől. Most érik be az első kiállításom, Nagykanizsán a Hevesi Sándor Álltalános Iskola Galériájában Szeptember 29-október 28-ig. Ez egy nagyon ösztönző lehetőség, amire felkért a szervező!

OA: A hétköznapokon milyen munkakörben dolgozol?

Raven: 70 éves nyugdíjasként azon dolgozom, hogy minél tovább élvezhessem a fotózás örömeit.

OA: Milyen emlékezetes fotós sztorit hoztál nekünk?

Raven: Egy természetfotós kiránduláson egy már nem művelt bányatónál fotóztam lepkéket, szitakötőket, virágokat… stb. Egy nagyon szép szitakötő ült meg egy vékony ágon a víz felett, de nem tudtam a part miatt jó szögből lefotózni. Így közelebb merészkedtem, ami mégis hozta az eredményt. Csak nem azt, amit vártam, hanem a part laza rögös talaja elveszett a lábaim alól és én a vízbe estem. Gépestől, ami el is merült. Tavasz lévén a víz nem volt kellemes hőfokú, ahogy tudtam, kimásztam belőle. Szegény gépem azóta is ott alussza örök álmát, kb. 8-9 m mélyen!

OA: Mi a jó az Országalbumban? 

Raven: Sok enber, sok fotó, sokféle nézőpont. Mindből lehet profitálni. A kevésbé jó fotókból is. A fotók változatos képi világa viszont lenyűgöző. 

OA: Miért választottad ezeket a képeket, mit tudsz mesélni róluk, a keletkezésük körülményeiről?

Raven: A körforgásban bent vannak az évszakok. Összeállítása sok időt és fotót igényelt. A verssel együtt mindent elmond!

1. Körforgás

Az őszre csendben hull alá a tél,

Fehérre váltva avarszőnyegét. 

Rémítőn reccsenve roppan az ág, 

Jeges leplében álmodik a nyár, 

Tavaszra vár, az elpihent világ.

Megjött végre az ifjú Kikelet, 

Zöld szandálja libbent a táj felett. 

Kacagása szőkén száll a légben, 

Bújik a Tél buckák üregében, 

Lepkék szállnak a virágzó réten. 

Megmozdul minden, mi él és mozog, 

Bajszot rezzent párjára a pocok. 

Fészkükre várnak hímet a tojók, 

Serénykedik, sürög a sok madár, 

Elindult az élet, él a világ! 

Ránk mosolyog az aranyhajú lány, 

Gyümölcs érlelő meleg napsugár. 

Poruszályt terít a szikkadt tájra, 

Könnyet ontva néha a világra, 

Búza táblák érett illatára. 

Idejét érve váltja már az ősz, 

Színesbe öltöztet erdőt, mezőt. 

Zizzenő széllel borzolva a bőrt, 

Érett gyümölcsét csípte már a dér, 

Az őszre csendben, hull alá a tél!         

2. Csónak és csend

Hullámok csacsognak csónakom hátulján,

Lelkesen locsognak lomha folyó partján

Őket a napsugár kedvtelve megnézi,

Hullám fröccsenése szivárványt idézi.

Ám köd szállta meg lassan a vízi tájat,

Evezőm nem csobban, lógatom a lábam.

Üldögélek merengve csónakom padján,

Gondolkodom csendben a világ folyásán.

Máshol nincs ily nagy csend, fegyverdörgés hallik

A világ sok táján, most a halál lakik

Itt csend van nagy csend, mely elterül a parton,

Levél sem rezdül, csak a csend hangját hallom.

3. Sötét kapun át

Esztergom

Csillog a fény a kockakőn,

Tűsarkú jobb, ha nincs a nőn!

Billegő láb stabil kockán

Az illanó fény tűfokán

Sötét kapu belsejében

Szűkölködünk a napfényben

Átkelünk a Várhegy alatt

Szemben látjuk a véd falat

Védi rég a Bazilikát

Történelmi relikviát

Lenézhetsz a vén Dunára

Nagy ívű szép kanyarjára

Büszkén tekint a városra

Duna parti Esztergomra

Párkány néz a túloldalról

István király szobra alól

Ha vissza térsz a városba

Sötét kapun jutsz el oda

Fényt villantó kockakövén

Átkelhetsz a Várhegy ölén

4. Vágyódás

Repül a gép messze,nagyon messze,

Ha tudnék mennék, de mennék vele.

Csíkot fest fenn, égi országútra,

De én maradok újra és újra!

Befogadja az ég nagy madara,

A sok embert kikkel száll magasra.

Elviszi őket messzi tájakra,

Én nézem, míg est borul a fákra.

Vágyom én is a világot látni,

Repülővel égi úton szállni.

Szívem és lelkem magasan szárnyal,

Világot lát az álmaim által.

De a gépek nemcsak távolodnak,

Jönnek ide is, sok embert hoznak,

Lehet, nekik ez álmaik földje,

De én járnám a világot körbe!

Felfedezném minden zegét-zugát,

Ámulva nézném a sok szép csudát.,

S ha egyszer fáradtan vissza térek

Érzem már, hogy itt is szép az élet!

5. A horgász

6.  A fa

7. Kis lille

8. Perspektíva

OA: Nagyon szépen köszönjük Kardos Árpádnak, hogy elfogadta felkérésünket! Kardos Árpád (Raven) Országalbumos oldalát itt találod.