Képes riport Molnár Lajossal (alias Emeles)

Felkértük Molnár Lajost (Emelest) riportalanyunknak, aki elfogadta felkérésünket, most a Vele készült interjú és képek következnek.

OA: Hány éves vagy?

Molnár Lajos: Az idén májusban fogom betölteni a 66-ot.

OA: Az ország melyik megyéjében élsz?

Molnár Lajos: Győr-Moson-Sopron megyében élek, itt is születtem egy kis faluban, a Szigetközben.

Ez a falu már nem „létezik”, ugyanis másik két faluval összevonták és már csak új néven található meg a térképen.

OA: Mióta fotózol?

Molnár Lajos: Kb.12 éve kezdtem el újra fotózni. Korábban a családi eseményeket, úti élmények, kirándulásokat fotóztam.

OA: A család hogyan fogadja a hobbidat?

Molnár Lajos: A család mindig biztatással, szeretettel fogadta/fogadja ezt a hobbit. Ők az első kritikusok is.

OA: Mi volt az első sikerélményed?

Molnár Lajos: Az első sikerélményem egy beszélgetés volt, aminek során a helyi fotóklub vezetőjének megmutattam a képeimet, és Ő azt mondta, hogy ezeket a képeketé rdemes egy kiállításon bemutatni. A kiállítás meg is valósult, ami újabb inspirációt adott a fotózás folytatásra.

OA: Voltak-e közben nehézségeid?

Molnár Lajos: Igazából nem voltak nehézségeim, hacsak azt nem veszem annak, hogy a covid nagyon korlátoz abban, hogy elég szabadon fotózzak.

OA: Mik a kedvenc témáid, mi az, amit szívesen fotózol?

Molnár Lajos: A minimalista képek készítése az egyik kedvencem. Nagyon sok képet készítek még a Szigetközről, a városunkról is. Kedvenceim közé tartozik a szürreális helyzetek megörökítése. A portrét és szociófotót is kedvelem.

OA: Mit szeretnél kifejezni a fotóiddal?

Molnár Lajos: Elsősorban az egyszerűségben megtalálható különlegességet, a Szigetköz szépségét, a „víz” különleges játékát. A portréknál az élet pozitív megjelenítését

próbálom kifejezni.

OA: Szerkeszted a fotóidat valamilyen programmal?

Molnár Lajos: Minimálisan használom a Photoshop-ot, és Szasa képeit látva az oaPIX-et is fogom majd használni, mert a festészet is nagyon érdekel.

OA: Volt-e segítséged, kaptál-e tanácsot szakemberektől?

Molnár Lajos: Általában a saját utamat járom, de minden kritikát szívesen fogadok, legyen az akár negatív is. A fotós kollégáktól is nagyon sokat lehet tanulni. A könyvek, kiadványok is sokat segítettek/segítenek. Ha tehetem, akkor megfordulok egy-egy kiállításon, ahol szintén sokat lehet tanulni.

OA: Szerepelt-e már fotód kiállításon?

Molnár Lajos: Két önálló kiállításom volt, valamint „A minden forrásom belőled fakad” c. pályázaton volt egy helyezett képem, ami kiállításon is bemutatásra került. A helyi fotóegyesület kiállításain is rendszeresen szerepelnek a képeim.

A Digitális Fotómagazin c. folyóiratban a „20 ÉV KÉPEI” olvasóinktól pályázatban is volt egy kiválasztott képem, aminek nagyon örültem.

OA: A hétköznapokon milyen munkakörben dolgozol?

Molnár Lajos: A helyi középiskolában informatikát tanítok.

OA: Milyen emlékezetes fotós sztorit hoztál nekünk?

Molnár Lajos: A fotózás során nagyon sok ismeretlen emberrel lehet megismerkedni. A beszélgetés során teljesen megnyílnak. Sokszor az élettörténetüket is elmesélik. Vagy a fotózott témával kapcsolatban adnak tanácsokat, ötleteket. Egy ilyen eset volt, amikor a Bokodi tónál fotóztam, a mellettem lévő horgásszal szóba elegyedtem, és Ő szinte mindent elmesélt a tóról, az erőműről, közben eltelt két óra. Majd jött a horgász felesége, és a férjének hozott egy kis süteményt és pálinkát is, hogy ne fázzon… majd mondta a férjének, hogy a fiatalembert is kínáld meg, mert ő is biztosan fázik…

OA: Mi a jó az Országalbumban? 

Molnár Lajos: Nagyon sok képet látok itt, és ez jó, mert sokféle látásmóddal és ezek sokféle kivitelezésével lehet itt találkozni. Egy jó fórum is, ahol a fotóstársak vélemény mondhatnak a feltöltött képekről.

OA: Miért választottad ezeket a képeket, mit tudsz mesélni róluk, a keletkezésük körülményeiről?

Molnár Lajos: 

Küzdelem

Megjelent a Digitális Fotómagazin c. folyóiratban a „20 ÉV KÉPEI” között és ennek nagyon örültem.

A magányos

Ez egy minimalista kép, és ez az egyik kedvenc témám 

Szigetközi ősz

Egy kellemes túrázást, kikapcsolódást kötöttem össze a fotózással.

Vége a szezonnak

A televízióban is bemutatták ezt a képet. Már nincsenek fürdőzők, nincsenek hangos társaságok… Elcsendesedett a vízpart

Jégbe fagyva

Egy eléggé nehezen megközelíthető helyen készült a kép. De a látvány hangulata nagyon megfogott – festményszerű volt

Régi idők

Városunkban van ez a villa. Meg kellett várni a telet, h lefényképezhessem ezt szép épületet, hisz ki tudja, h meddig lesz még ilyen állapotban.

Korcsolyázók anno

Ez is a kedvenc képeim közé tartozik. A régi idők hangulatát idézi a tél örömeinek bemutatásával.

Nincs idő megállni

Ez egy másik kedvenc képem, a korai időkből. Sajnos rohanunk, nem vesszük észre vagy nem akarjuk észrevenni a környezetünkben a nehéz sorsú, segítségre szoruló embereket. A „környezet” is tele van ellentmondással, végletekkel…, ami fokozza a feszültséget.

Az élet nyolcvanon túl is lehet szép!

Egy boldog, elégedett nyugdíjas bácsi van a képen, akiről sugárzik az életszeretet, nyíltság, őszinteség…

A feleségével minden nap ugyan azt a sétautat járják be, és meg-meg állnak beszélgetni az ismerősökkel, a boltossal…

Habok-ívek-színek

A rohanó víz játékossága

Arany - Kék "3D-ben"

Természet rajzolta aranyszínű fák a Dunán

Vízesés

Csak egy kődarab egy zárásnál

Beszélgetők

Szintén a kedvencek közé tartozik ez a kép. Még szerencsére van ilyen szituáció is, mint a képen, hogy a fiatalok nem a mobiltelefont nyomkodják, nem rohannak, sőt egymással beszélgetnek, feltehetőleg kerek mondatokban…

OA: Nagyon szépen köszönjük Molnár Lajosnak, hogy elfogadta felkérésünket! Molnár Lajos (Emeles) Országalbumos oldalát itt találod.