Cikk megosztása

Megosztás közösségi oldalon

Link (backlink)

Képes riport Pappné Kórik Judittal (alias Szatyi)


2021-11-11 17:33:59 | Szerző: oaadmin | Megtekintés: 160 |

Előző riportalanyunk, Jani85 Szatyit kérte következő riportalanynak. Az alábbiakban a Vele készült riport következik és a választott képeivel is megismerkedhettek.


OA: Hány éves vagy?

Pappné Kórik Judit: 65 éves, nyugdíjas. Két szép, felnőtt gyermekem és imádott unokáim gondoskodnak arról, hogy csak a bőröm ráncosodjon, de a lelkem soha. 


OA: Az ország melyik megyéjében élsz?

Pappné Kórik Judit: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Tiszalökön. Gondolom, ezt sejthetik azok a kedves fotóstársak is, akik megnézik a tájképeimet. 


OA: Mióta fotózol?

Pappné Kórik Judit: Ez jó kérdés. Tulajdonképpen van egy bizonyító erejű felvétel, amit édesapám lesből készített rólam 4 éves koromban. Kicsentem az ő szolgálati masináját, és a szomszéd kisfiút próbáltam lefényképezni. A tudat alatti szerelem talán itt kezdődött, mármint a fényképezés iránt. Rendszeresebben csak a főiskolás évek alatt kezdtem ezzel (is) foglalkozni. A labormunkát is magam csináltam az Erőműnél, apu munkahelyén, a dolgozók számára berendezett helyiségben. Innen már nem volt megállás, de semmi tudatosság, csak ösztönösség jellemezte ezt a ténykedést egészen 2018-ig. . Az emlékek viszont megmaradtak több száz papírkép formájában. 


OA: A család hogyan fogadja a hobbidat?

Pappné Kórik Judit: Miután eléggé szerteágazó érdeklődési köröm volt, szüleim ezzel is úgy voltak, hogy megfér a képeslap, kártyanaptár, szalvéta, bakelit lemezek, olvasás, sport, és egyéb hobbista szórakozásom között. Ez a hozzáállás irántam azóta sem változott a családom részéről, tudták/tudják, hogy sosem fog a fejem lágya benőni, legfeljebb a kedvelt tevékenységeim fajtája változik. Párom is jól tolerálta ezt a fotózási szerelmet, ahogy az amatőr színjátszást, tornát, kertészkedést, és más, agyregeneráló célzatú időtöltést. Ő sajnos már fentről csóválja mosolyogva a fejét miattam.


OA: Mi volt az első sikerélményed?

Pappné Kórik Judit: A főiskolán volt egy oktatástechnika tantárgy. Itt vehettem először kézbe egy komolyabb fényképezőgépet. Azok a fotók mostani szemmel is vállalhatóak lennének, sikert arattak a csoporttársak és a tanárok között is. Sajnos csak egy kép maradt meg belőlük.


OA: Voltak e közben nehézségeid?

Pappné Kórik Judit: Hogyne. Mint minden ösztönös hobbifotósnak. Például ha rosszul állítottam be a fényviszonyokat, távolságot – hiszen mindent manuálisan kellett - akkor pocsékba ment sok-sok képkocka, meg a rááldozott idő és zsebpénz. A pillanat pedig megismételhetetlen volt.


OA: Mik a kedvenc témáid, mi az, amit szívesen fotózol?

Pappné Kórik Judit: Nagyon szeretem a makrózást, Az érdekel, ami szemmel egyből nem érzékelhető, vagy könnyen átsiklunk fölötte, pl. a színek és formák, és ezek elrejtett részletei, ahogy érdekel az épületek, egyéb építmények, tárgyak formagazdagsága, no meg az absztrakt is. A bogaraknál meg a viccesebb vagy éppen tragikusabb pillanatok. Szeretem az elszabadult fantáziámat képben és címadásban is megmutatni. Persze a táj és az évszakok változásai is nagy kedvencek, mint legtöbbünknek. Egyelőre minden téma érdekel, ami az utamba vagy látóterembe kerül.


OA: Mit szeretnél kifejezni a fotóiddal?

Pappné Kórik Judit: Ezen még nem gondolkodtam. Talán nem közhely, ha azt mondom, hogy azt, ami nekem örömet okoz, illetve másoknak is megragadja az érzéseit, megindítja a fantáziáját, vagy éppen szép emlékeket idéznek fel. Még nincs kialakult stílusom, a szemlélőre van bízva, mit vált ki belőle egy-egy képem. Egyébként szeretnék majd alaposabban is megismerkedni a FineArt technikával, mert egyre inkább úgy érzem, hogy ez sokat fog segíteni az útkeresésben.


OA: Szerkeszted a fotóidat valamilyen programmal?

Pappné Kórik Judit: Amennyire kell, igen. Másfél évvel ezelőtt letöltöttem egy gyors utómunkához való ingyenes programot, ahol főleg a tipikus hibákat tudom korrigálni. Nagyon izgat az OA szerkesztőprogramja is, de ehhez át kell állítani a bioritmusomat, mert ez a program annyira jó, hogy képes lennék napokat is eljátszadozni vele. Ezt már régebben megtapasztaltam, akkoriban nem is készült el időben a vacsora.


OA: Volt e segítséged, kaptál e tanácsokat szakemberektől?

Pappné Kórik Judit: Amikor már egyszerűbb volt beadni az elfotózott negatívot a szaküzletekbe, mint saját kezűleg bajlódni az előhívással, ellustult a tudásvágyam e-téren. Szerencsére elértem azt a kort, amikor már nem ciki bevallani, hogy milyen béna vagyok bizonyos dolgokban, pl. technikai vagy szaknyelvi téren, így kérdezek, és kapok is válaszokat, segítséget, és építő kritikát. Az elmúlt időszakban pedig volt szerencsém két online tanfolyamon is részt venni, ahol sikerült „megvilágosodni” bizonyos, számomra eddig fekete lyuknak számító témában.


OA: Szerepelt e már fotód kiállításon?

Pappné Kórik Judit: Bár sokan biztatnak ez ügyben, de még nem tartom időszerűnek. Sokat kell még tanulnom.


OA: A hétköznapokban milyen munkakörben dolgozol? 

Pappné Kórik Judit: Eredetileg földrajz-rajz szakos tanárként diplomáztam. A rajzot hosszú éveken át óraadóként is taníthattam a középiskolában. Ez az oka annak, hogy a hozzászólásaim, észrevételeim a vizuális tapasztalatokon nyugszanak. A főiskola után mégis gyors kanyart vett az életem. Végig gyógypedagógusként dolgoztam, egy munkahelyen, ezalatt 20 évig vezetői pozíciót is betöltöttem.


OA: Milyen emlékezetes fotós sztorit hoztál nekünk?

Pappné Kórik Judit: No, most feladtad a leckét, mert ennyi év után már lenne mit mesélni. Arra gondoltam, az idén tavasszal történtet osztom meg veletek. A teljes sztorihoz tudni kell, hogy van egy befogadott kutyánk, aki árnyékként követ mindenhová... Na, süt a nap, szépek a fények, és a gépem is, mint mindig, kéznél van. A télálló kaktusz virágjait céloztam meg fél térden, majd guggolva, gebeszkedve. Csak azt nem vettem észre, hogy a kutya úgy döntött, a fenekem alá fekszik. Nagy hiba volt, mivel a szomszéd macskája meg úgy döntött, ideje lenne kicsit provokálni Frenkit. A kutya felugrott, engem fellökött, egyenesen a kaktusz közepébe. Bal kézzel ösztönösen az ott lévő madáretető tartóoszlopába kapaszkodtam, persze az sem bírt el, kettétört. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem káromkodtam. A több tucat mikrotüske nyomai két hónapig díszelegtek a combomon és a hasam alján. A kaktusz virág fotózása is fikcióvá vált, mert kissé viseltesek lettek általam.


OA: Szerinted mi a jó az Országalbumban?

Pappné Kórik Judit: Nekem minden. Van még két csoport ahol időnként megjelenek, de itt érzem a legjobban magamat. 2018-tól vagyok tag, és akkor olyan fotóstársakra találtam, akikkel élmény volt megosztani a tapasztalatokat. Egyikőjük még szóvá is tette, hogy milyen aktív kis csapat jött újra össze. Rengeteg segítséget adtak, ha kellett, akkor kritikát, és szinte éreztem, hogy fogják a kezemet. Sajnos azóta többen kiváltak, és vannak, akik örökre eltávoztak. Egyébként ez a mostani társaság is remek. Inspiráció, látásmód, néha meghökkentő ötletek, témák sokasága, amiből egy olyan amatőr, mint én, csak profitálhat. Egy példa erre: évekkel ezelőtt még szinte minden képemet elmentettem, mert roppant büszke voltam magamra, azt hittem, hű de jó fotókat lőttem. No ez a dagadó kebel szép lassan lelaposodott, mikor láttam mások munkáit. Eltelt ez a néhány év, és szívbaj nélkül kitöröltem minden eddigi felvételt, amiben már megláttam azokat a gyenge pontokat, melyeket azelőtt észre sem vettem. A másik pozitívum itt, hogy olyan helyeket mutatnak meg a többiek, amelyeket sosem láthattam, vagy ha láttam, az már történelem. Ezért óriási dolog ez az Országalbum. No meg az OaPix.


OA: Miért választottad ezeket a képeket, mit tudsz mesélni róluk, a keletkezésük körülményeiről?

Pappné Kórik Judit: 1. A sárkány csókját azért, mert még mindig ez a legnézettebb. Magam sem gondoltam, hogy ilyen sikere lesz. A későbbi pipacsos észrevételeim is hasonló nyomvonalon járnak, úgy látszik, erősebb kötődésem van ehhez a növényhez. 



2. Ez az egyik kedves képem a 70-es évek végéről. Egyik idős rokonom, akit nagyon szerettem az életszeretete, huncutsága, tájékozottsága miatt. Nem ellenkezett nagyon a fotózás miatt, bár megjegyezte, hogy tőle szebb nőszemélyt is kereshetnék, ha már nem bírok magammal. 



3. No ez az egyik OaPixes képem, ami miatt kitört itthon a „nincsvacsora” szindróma. A többit is szeretem, de ez fejezi ki legjobban az affinitásomat a sci-fi, a fantázia, az ezotéria iránt. 



4. Szeretnék egy régebbi makrót is megmutatni. A technikán belül is kimondottan izgatnak az elmúlás szépségei, pláne, ha szöszmöszösek is. Nagy kertem van, sok-sok virággal, egyéb növénnyel, így mondhatnám azt is, hogy a téma házhoz jön. 



5. Akkor jöjjön egy bogaras kép. Szeretem őket megfigyelni, különösen a pókokat. Ők gondoskodnak a horrorfaktorról. 



6. Legyen egy részlet az elmaradhatatlan tiszalöki holtágról is. Az elmúlt évben már elkezdtem úgy fotózni ezt a helyet, hogy minden részéről legyen kép, ugyanabból a szögből, de más-más évszakból, vagy éppen az időjárás fényhatásai által színezve. Talán egyszer összeállítok egy albumot is e témában. 



7. Legyen ez a fotó a zárókép, azon okból is, hogy nemrég készült a réten, erős szélben, de mondhatnám azt is, hogy tudatosan. Vagyis sokat tanultam. 


Köszönöm Jani felkérését, és megtisztelő figyelmeteket! Szép fényeket és sok-sok élményt kívánok nektek!


OA: Nagyon szépen köszönjük Juditnak, hogy elfogadta felkérésünket! Pappné Kórik Judit (Szatyi) Országalbumos oldalát itt találod.

Megosztás Vissza a magazin nyitólapjára
Hozzászólások

A cikkhez hozzászólni csak belépett felhasználó tud

 szatyi OA Pro 2021-12-04 13:43:17 | 11.
Köszönöm kedves Piusz, megtisztelő az érdeklődésed!
 piusz OA Pro 2021-11-25 19:49:23 | 10.
Jó volt megismerni közelebbről is. Pazar képeket válogattál be.  
 szatyi OA Pro 2021-11-17 13:53:25 | 9.
Kedves Béla! Jóleső érzés volt olvasni szavaidat. Igyekszem még sokat fotózni, és azok minőségére is odafigyelni majd. Most kicsit mással vagyok behavazva, de egyszer csak újra felbukkanok közöttetek! Mégegyszer, köszönöm! Üdv: Szatyi(Judit)
 Balla Béla OA Pro 2021-11-15 09:54:42 | 8.
Kedves Szatyi!
Örülök, hogy jobban megismerhettelek. A képeidet ismerve eddig is tudtam, hogy szereted a Tiszát és a holtágait. Ebben rokonlelkek vagyunk! A rajz szereteted és tudásod minden fotódon meglátszik. Tökéletesen szerkesztettek. A sárkányos pipacs egy remekmű, de az oaPIX-es képed fantasztikus - és nem csak a témájában! Kíváncsian várom, hogy milyen új és szép fotókkal fogsz megörvendeztetni minket legközelebb.
Üdvözlettel!
Béla
 szatyi OA Pro 2021-11-15 08:38:33 | 7.
Köszönöm biztató szavaidat és érdeklődésedet. 
 nerion OA Pro 2021-11-13 13:15:13 | 6.
Kedves Szatyi!
Köszönet a riportért, nagyon jók a bemutatott fotók.
Kedvencem a tiszalöki holtág.
További sok szép és érdekes fotótémát kívánok  
Üdv.
Tamás
 Val(ak)I 2021-11-13 06:21:33 | 5.
Szívesen leskelődtem volna próbáitokon, nekem is voltak hasonló próbálkozásaim. Tudva neved forrását, egy kis mosoly biztos mindig át fog suhanni agyamon.
Derűs napot! 
Válasz erre: #4
 szatyi OA Pro 2021-11-12 22:00:19 | 4.
Kedves Val(ak)i!
Nagyon köszönöm a reagálásodat, bearanyoztad az estémet, jólesett. Jól érzékelted, hogy a sokféle tevékenység pont azért volt jó számomra, hogy ezekben oldjam ki azt a tudatalatti feszültséget, ami a hivatásommal járt, hiszen nem akartam, és most sem akarom, hogy más (főleg a szeretteim) lássák ennek kárát. Egyébként is olyan géneket örököltem, melyek az & #034;ahol két fedőt összevernek és ott vagyok& #034; a kódolt jelszó. Az az érzésem, ez már így is marad. Ha már említetted a becenevet elárulom, hogy kaptam. Évekkel ezelőtt az egyik színjátszó próbán sikerült kihozni a sodromból, ami nagy meglepetést okozott, hiszen ez egyáltalán nem jellemző rám. Az illető, akit leteremtettem, kikerekedett szemmel jegyezte meg: & #034;Jól van na, vén szatyor, igazad van& #034;. Persze hogy elröhögtem magam. Először Szatyimamiztak, utána rövidült Szatyira. Szeretem, mert általam is szeretett emberek ragasztották rám. Visszatérve a képekre, igyekszem még sokat fotózni, mert ezt is imádom.  Köszönöm motiváló szavaidat, és én is küldök egy nagy-nagy virtuális ölelést neked!Válasz erre: #3
 Val(ak)I 2021-11-12 18:44:59 | 3.
Kedves Szatyi!

Lehet, a Judit megszólítás lenne helyénvaló, de nekem a Szatyi sokkal kedvesebb.
Mindig örömmel olvasom hozzászólásaidat, mert (mint kiderült) rajzos múltad révén kellő háttértudás birtokában értékeled a képeket.
Derűs, ironikus, humoros stílusod nekem már-már irodalmi morzsák.
Hogy tudtad összeegyeztetni zsizsegő énedet a türelmes, nyugodt, kitartó munkát igénylő gyógypedagógusi munkáddal? Vagy mindaz, amit szerteágazó módon kipróbáltál, volt a levezető csatorna ahhoz, amit munkád megkívánt?
Képeidet nagyon szeretem, amit próbáltam meg is fogalmazni. Szeretem azt az érzékenységedet, amivel látszólag jelentéktelen dolgokat tartalommal töltesz fel.
Sok-sok gondolatébresztő, mosolyra fakasztó képet várok tőled továbbra is!
Egy műkedvelői ölelést kisorsoltam neked eddigi képeidért  
VAL(AK)I
 szatyi OA Pro 2021-11-12 13:22:16 | 2.
Köszönöm kedves szavaidat Janikám!  Válasz erre: #1
 Jani 85 2021-11-12 05:18:25 | 1.
Szatyikám!Mit is írhatnék ide??
Nagyon örülök,hogy egy kicsi betekintést engedtél az életrajzodba!
Amit leírtál,abban benne van a 65 év bölcsessége!
Szeretem a fotóidat,szeretem a kedvességedet!
Jó egészséget és szép fényeket kívánok neked!