Torony

kallojazmin   gojkoivan   missmoon   M.Attila   Sz. Ádám   lunacita   bíborka   Haller   dr.katona   Sherad   Tamás   hajasgergo   magányosfenyő   Simi   Babboo  

Hogy a képet osztályozni tudd vagy a hozzá tartozó csevegésbe bekapcsolodj regisztrálnod kell magad az oldalon, vagy ha ezt már megtetted be kell lépned.

 

- Nekem tetszik, ahogy van! s/s

Hangulatos, borzongató fotográfia! Van benne egy kis GyűrűkUra íz - ami számomra egyáltalán nem baj - sőt!  
Egyedüli sajnálatossága, hogy az utómunka a színátmenet rovására vált - sávosan válik barnává a fehér - de szerencsére ez sem súlyos, nem zavaró!

Szép felvétel!

téma 6
kivitel 6

Sokat kellett olvasnom, mire kiderült, hogy ez Szigliget.

A kép nagyon jó!

Igen, átjön egy ilyen borongós hangulat...Nekem legalábbis...

Szeles ,hűvös szeptember...

Ez nagyon szép!

ctrl c-ctrl v: 2 másodperc CSAK VICCELEK! Amúgy a leírás korlátlan számú karakterből állhat?? Csak hogy tudjam, mennyire engedhetem el magam...

Tényleg nagyon jó! Mennyi ideig készült a leírás? 

Durva, nagyon jó!

Nagyon jó! A leírás.....az nem semmi!

A képet nevezte alkotója a Várak és Kastélyok Magyarországon cimmel megrendezett fotópályázatra!

A tapolcai medence délnyugati részén, régen a Balaton szigetét képezõ 230 m magas vulkánikus hegy tetején állnak az észak-déli irányú, szabálytalan alaprajzú, belsõtornyos, késõbb külsõtornyos rondellás alsó várral bõvített vár maradványai. A meglévõ vár alaprajza kevés módosítással ma is õrzi a XVI. századi alakját. A vár legkorábbi része a megtört, nyújtott téglalap alaprajzú felsõ vár két négyzetes öregtornya, és a két kisebb, ugyancsak négyzetes torony. A két kisebb torony közül az egyik a felsõ vár felvonóhidas bejáratú kaputornya. Az itt áthaladó út a belsõ vár udvarára vezet, melynek a nyugati falához egy lakóépület és ennek déli oldalához egy kisebb torony támaszkodott, aljában a börtön lehetett. A felsõ vár legmagasabb pontján a déli és nyugati fal szögletében a várkápolna maradványai láthatók, melynek nyugat felõl tekintélyes nagyságú támpillér támaszkodik. E falrészlet hármas tagozódást mutat, a legvékonyabb mellvédfallal. A felsõ vár déli és keleti sarkában az öregtorony állt, ehhez nyugatról a várkápolna, északról pedig a palota csatlakozott. A palota északi és a felsõ vár keleti falánál a keleti négyzetes alaprajzú középsõ torony emelkedett, ezt a gyilokjáró kötötte össze a felsõ vár északi végében levõ, a keleti falhoz csatlakozó kapuvédõ toronnyal. Ezzel szemben az északnyugati, kör alakú saroktorony, a kettõ között pedig az elõudvar vagy falszoros helyezkedett el. A felsõ vár kaputornya elõtti saroktoronnyal szemben, a keleti vár falánál a Martonfalvay Imre által épített nagyméretû, kb. 20 m átmérõjû, ágyúlõréses, pártázatos rondella látható. A felsõ vártól északra elterülõ külsõ vagy alsó várat lõréses fal övezte, melyet az északi falban és a nyugati oldalon egy-egy kisméretû négyzetes torony szakított meg. Az alsó vár délnyugati sarkában a felvonóhidas kaputorony állt, elõtte a várárokkal. Az alsó várból ma már csak kevés részlet látható. A tapolcai medence már az õskorban lakott hely volt, ahol a rómaiak is megtelepedtek. A honfoglaláskor a tapolcai és a káli medence közötti területet a Kál törzs szállta meg, késõbb Bulcsúnak és nemzetségének lett szálláshelye. A törzsek által megszállt területek közötti gazdátlan föld a X. század végén, a XI .század elején a fejedelem, majd pedig a király kezébe került. Szigliget is ezek közé tartozott, mert a XII. század elejéig a zalai vár birtokai között említik. Az 1121-ben kel oklevél szerint e terület az Atyusz nemzetség birtoka, a XIII. század elején e nemzetségbõl származó Ogyz bán, majd a görög származású Kalián zalai ispán birtoka. Ennek magtalan halála után ismét a királyé lett, aki az 1259-ben a zalai ispánsággal együtt fiának, István ifjabb királynak, majd 1260-ban a pannonhalmi bencéseknek adományozta. Favus apát két év alatt a várat fel is építtette, amely annyira megtetszett a királynak, hogy az 1262-ben a nyitrai Debréte a somogyi Alma és a zalai Bak birtokokért elcserélte. Ettõl kezdve, mint királyi várat a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai családra bízta, akik az általuk alapított mórichidai premontrei prépostság gazdag egyházi felszereléseit, kincseit is itt õrizték. A Héder nembeli III. Péter veszprémi püspök 1275-89 között a várat elfoglalta és a kincseket Veszprémbe vitte, ahonnan a Pok nemzetség csak a XV. század elején kapta vissza. E nemzetségbõl származó Móric gróf a Sajó melletti ütközetben IV. Béla király életét megmentette, és ezért, valamint hûségéért magas tisztségeket, s nagy birtokokat kapott. Egy 1300-ban kelt oklevél említi elõször várnagyát, Acitust, aki a környék birtokait fosztogatta. Egy Mihály nevû alvárnagyot pedig a veszprémi püspök kiközösített az egyházból, mert bántalmazta a tapolcai plébánost és káplánját, sõt a püspök malmát erõszakkal elfoglalta. Ebben az idõben kezdett a vár alatt, a mai falu helyén egy új település kialakulni, melyet a XV. század elején Újfalunak vagy Szigligetnek - Wyfalu sive Zegligeth - neveznek. Móric fia Miklós unokája Simon 1348-ban a szigligeti várnak és tartozékainak birtokosa. A Móriczhidai család ezután még mintegy száz évig birtokos Szigligeten, és feltehetõen ebben az idõben kerülhetett sor a vár jelentõsebb bõvítésére. A Móriczhidaiak 1424-ben kölcsönös örökösödési szerzõdést kötöttek a Laczk családdal, és bár a család nem halt ki, I. Ulászló Szigligetet 1441-ben a Laczk családdal rokon Némai Kolos Jeromosnak adományozta. A meggyengült királyi hatalom miatt gyakorivá lettek ebben az idõben a hatalmaskodások. 1442-ben Berky Flóris szigligeti várnagy támadta meg és rabolta ki az almádi kolostort. Szigligetet 1445-ben az Újlakyak birtokai között sorolták fel, kiknek birtoklási idejére esik a várnak második jelentõsebb megerõsítése és bõvítése. Újlaky Lõrinc halála után 1521-ben a feltehetõen a Móriczhidaiakkal rokonságban álló tóti Lengyel család szerezte meg a vár birtokában. A mohácsi csata után I. Ferdinánd a Szapolyai Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait, köztük Szigliget várát is elvette, és enyingi Török Bálintnak adományozta. A várat azonban Kulcsár István porkoláb nem akarta átadni Török Bálint megbízottjának, Martonfalvay Imre deáknak, aki naplójában írta le a vár elfoglalásával kapcsolatos eseményeket. Az ostrom után Török Bálint Imre deákot nevezte ki a vár kapitányává, aki azonnal hozzálátott annak kijavításához és a középkori várnak a kor harcászati követelményeinek megfelelõ átalakításához. Martonfalvay elõször a külsõ várat építette ki, és az említett kutat is ásatta. A belsõ várban 1953-ban feltárták a kör alakú kútszerû vízgyûjtõt, melynek fenekét Martonfalvay ólomlemezekkel záratta le, nehogy a víz megszökjön belõle. Ezeknek az építkezéseknek során alakult ki a várnak az az alaprajza, melyet Giulio Turco 1569-ben készített rajzai örökítenek meg. Török Bálint, mint ismeretes, 1541-ben Imre deákkal együtt török fogságba került, azonban utóbbinak sikerült kiszabadulnia. A vár 1547 körül került vissza a lengyel család birtokába, kapitánya Lengyel Brigitta férje, Magyar Bálint lett. Magyar Bálint 1571-ben már betegen feküdt Szigliget várában, de mégis visszaverte a török támadásokat. 1573. május 12-én kelt oklevelében Pármás János arról értesíti Nádasdy Ferencet, hogy Magyar Bálint meghalt. A Lengyel család kezére visszakerült, rossz állapotban levõ vár javítása 1580-ban a királyi kamara ismételten pénzt utalt ki. Ez az összeg azonban csak a legszükségesebb javításokhoz lehetett elegendõ, mert Lengyel István 1588-ban arra kéri a királyt, hogy a rajkai birtokért cserélje el Szigligetet, mert a vár állapota, hadfelszerelésének elégtelensége és a török közelsége miatt nem képes a vár megtartására. Az ott levõ katonák is rajta követelték az elmaradt zsoldot. Az 1613. évi 16. tc. más várakkal együtt Szigliget várának õrséggel való ellátását és a zsold kifizetését rendelte le, majd az 1618. és az 1622. évi rendelkezések ugyanezt megismételték. Ennek ellenére a vár helyzete nem javult meg. 1606-ban Lengyel János, 1630 körül Lengyel Boldizsár volt a várkapitánya. A vár õrsége 12 huszár, 25 gyalogos és 1 tüzérbõl állt. Boldizsár után Gáspár a várkapitány, aki saját költségén hajókat készíttetett a török elleni védelem céljaira. A hódoltság végén a még mindig Lengyel család birtokát képezõ Szigliget vára elvesztette hadi jelentõségét, Javításaival senki sem törõdött, így lassan pusztulásnak indult. A XVII. század végén villámcsapás következtében a vár legnagyobb része leégett, majd a még álló épületek lerombolását I. Lipót király rendelte le. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kuruc seregek a várat már nem használtál, fokozatosan romba dõlt, köveit a lakosság építkezéseihez széthordta. A még megmaradt falakat 1931-ben, 1953-ban és 1965-66-ban erõsítették meg.

Link a kép adatlapjához


Link az eredeti képhez


BBCODE

Torony